77962. lajstromszámú szabadalom • Föld lehorgonyozás

— 2 példaképen kisebb belvilágú lehet, mint az (1) elemi cöveken elrendezett (11) sarkkulcs. Az (x) vonókötél (pl. ló kötőféke) az (1) elemi cöveken van valamilyen módon megerősítve. Az elemi cövekeken elrendezett segédszerszámok, illetve készülékek elrendezése és kiképzése különböző módon történhet azon segédmunkálatoknak megfelelően, amelyeket a cövek alkalmazási terén végeznünk kell. Az 5—8. ábrák szerinti foganatosítási alak szintén egymással keresztezett helyzetben kapcsolható két (1, 2) elemi cövekből áll. Az elemi cövekek kapcsolása az (1) elemi cöveken elrendezett (30) kapcsoló darabból áll, amely a második elemi cövek keresztüldugására (31) nyílásokkal van ellátva. A (30) kapcsoló darab szilárdan vagy eltolhatóan lehet az (1) cöveken elrendezve. A rajzon föltüntetett foganatosítási példánál ez a kapcsoíó daraib tömör forgóból áll, amely két (31, 32) nyílással van ellátva. A (31, 32) átdugó nyílások tengelyei egymáshoz képest előre megállapított szögben vannk elrendezve, amely szög a behajtandó cövekek keresztezési szögével megegyezik. Az (1) elemi cöveket a (30) kapcsolódarabon lazán átdugjuk, úgy hogy a kapcsolódarab az (1) cöveken ide-oda tolható. Hogy a kapcsolódarabnak az (1) cövekről való lecsúszását megakadályozzuk, vagy a kapcsolódarabot vagy a cöveket megfelelő biztosító-berendezésekkel látjuk el. Ezek a biztosítóberendezések az (1) cövek folytán elrendezett (33) vastagított szemből és a (34) vésővé kiképezett cövekcsúcsból áll. A legutóbb említett kiképzés a cöveknek kőzetfúró gyanánt való alkalmazását teszi lehetővé. Az elemi cövekek beverését oly módon foganatosítjuk, hogy először az (1) cöveket a talajba olyan mélyre verjük be, hogy csak a (30) kapcsolódarab és a cövek feje fekszik a talaj fölött. Ezután a (2) elemi cöveket a kapcsolódarab (31) furatán át beverjük, mikor isi a (31) furat mindjárt biztosítja a cöveknek helyes irányú beverését. Ha valamely okból (pl. köves-talaj esetén) az (1) elemi cöveket. nem tudjuk egész hosszában beverni, (3. ábra) úgy az (1) cöveket a talajban (pl. kőzethasadékban) szilárdan lehorgonyozzuk, a kapcsolódarabot szorosan a talajig leeresztjük és a kapcsolódarab ezen helyzetében a (2) cöveket beverjük. A kapcsolódarab eltolható elrendezése ezek szerint lehetővé teszi az elemi cövekeknek különböző mélységekbe való beverését és egyúttal az elemi cövekek keresztezési pontjainak szorosan a talaj fölött való elrendezését. A lehorgonyzásnak a (9- -13.) ábrákban föltüntetett foganatosítási alakja két vagy több keresztezett helyzetben elrendezett (1, 2) cövekpárból áll, amelyek csőszerüen kiképzett talajtámasztótesttel vannak egymással összekapcsolva. A (40) talajtáimasztócső fölületén (1', 2') nyílások vannak elrendezve, amelyek párosával a cövekek keresztezési szögének megfelelően egymáshoz képest el vannak tolva. A (40) talajtárnasztótest melső részén tetszés szerinti (41) rögzítőközegek vannak alkalmazva az (x) vonókötelek és más effélék lehorgonyzására. A rögzítőközegek a (41) csapszögből állanak, amely a (40) csövön lehorgonyzott (42) biztosítólánccal (10. ábra) van ellátva. A (40) cső hátsó részén (44) nyílások vannak elrendezve a magában véve ismeretes (50, 51, 52) kötélfeszítők elrendezésére. A kötélfeszítők az (50) feszítőcsőből áll, amelynek csúcsa (50')nél vésőszerüen van kiképezve. A (40) cső alsó oldalán (54) fölfekvő saruk vannak elrendezve. Az ismertetett foganatosítási alak leliorgonyzási szilárdsága rendkívül nagy és a (40) összekötőcső meghosszabbítása vagy kiszélesítése és kiegészítő keresztcövekpárok elrendezése útján még nagy mértékben fokozható. A lehorgonyzás minden talajminőségre, még jégre is nagyon alkalmas, minthogy az elemi cövekek, amint ezt például a 11. ábra mutatja, különböző mélységre verhetők be. A lehorgonyzás ezen foganatosítási alakjának lényeges előnye továbbá annak könnyű csomagolhatása (12. és 13. ábra), minthogy alkatrészeinek egy része az ősz-