77951. lajstromszámú szabadalom • Dörzsfék lövegekhez

féknyomásgörbének az előreszökésnél másnak kell lennie, mint a visszalökésnél, kívánatos, hogy a visszalökési mozgás szabályozható Jegyen, különösen a cső különböző magassági helyzetében. A (25) sín keresztmetszete T-alakú és fölső (30) szárait a (31) vezeték _ veszi körül (3. ábra). A (25) sín a (31) vezetéket súrlódás folytán magával viheti. A (31) vezeték a (32) csap révén a (33) hasábbal áll összeköttetésben (2. ábra), amely ai (6) ágyazat külső oldalához erősített (35) lemez ferde (34) hasítékában fekszik. Ezen hasítékban két (36) és (37) ütköző van elállíthatóan elhelyezve, amelyek a (33) ütköző mozgását két irányban határolják. Az (1) lövegcső visszaszökési mozgásában résztvevő (25) sín súrlódás révén magával viszi a (31) vezetéket, mikor is a (31) vezetékkel összeköttetésben álló (33) hasáb a ferde (34) hasítékon lefelé csúszik és ezáltal a (31) vezeték révén a (25) sínt a (28) csap körül lefelé lengeti és pedig mindaddig, amíg a (33) hasáb a (36) ütközőbe nem ütközik, mire mire a (33) hasáb a (31) vezetékkel együtt fogva marad és ezentúl a (31) vezeték az (1) csövei továbbmozgó (25) sín számára helytálló vezeték gyanánt szolgál. Előre szökésnél a (25) sín a (31) vezetéket súrlódás révén ismét magával viheti, mimellett az azzal összeköttetésben álló (33) hasáb a (34) hasítékban fölfelé csúszik mindaddig, amíg a (37) ütközőbe nem ütközik, minek folytán a (25) sín fölfelé leng, mire a fogva tartott (31) vezeték az Cl) lövegcsővel tovább előre mozgc^ (25) sín számára ismét vezeték gyanánt szolgál. A (25) sín tehát visszaszökésnél lefelé és előreszökésnél fölfelé leng. Visszaszökésnél a cső az (5) fékrudat nem azonnal viszi magával, mert az kezdeti féknyomás behatása alatt áll, úgy hogy a (2) nyúlvány a (10) rugót először annyira összeszorítja, amíg az (5) fékrúdra ható kezdeti nyomás legyőzve nincsen. A visszaszökő lövegcső csali ezután viszi magával az (5) fékrudat. A (25) sínt azonban az (1) lövegcső azonnal magával viszi, úgy hogy a (25) sín az imént ismertetett módon lefelé leng, még mielőtt az (5) fékrud hátrafelé való mozgását megkezdette. A (24) görgőre ható nyomás tehát megfelelően növekedik és ezzel együtt a féknyomás is. Minthogy azonban a visszaszökés a (10) rugó összenyomásával kezdődik, ennélfogva minden kezdeti lökés el van kerülve és a féknyomás tetszőleges nagy lehet, amint az az előre mozgató szerkezet feszültségének növekedésével kapcsolatban szükségesnek mutatkozik. Természetes, hogy a viszonyokat akképen fogjuk megválasztani, hogy a fékrúd visszaszükési mozgását megkezdi, mielőtt még a legnagyobb fékellenállás eléretett volna. A (10) rugó feszültségének tehát gyorsabban kell növekednie, mint a féknyomásnak. Eőreszökésnél az előremozgató berendezés végfeszültsége a súrlódási ellenállás ellen hat. Minthogy azonban a (10) rugó feszültsége a véghelyzetben jóval nagyobb, mint az előre mozgató nyomás és súrlódási ellenállás közötti különbség, ennélfogva először is az (1) cső egyedül mozog előre. Az azonnal együtt mozgó (25) sín emellett fölfelé leng, miáltal a fékellenállás csökken, úgy ogy most már az (5) fékrúd is résztveheí a mozgásban és a (25) sín fölfelé való mozgása oly határok között tartható, hogy az emellett föllépő fékellenállás épen elégséges arra, hogy az előre mozgató szerkezet munkafölöslegét föleméssze. Világos, hogy a (25) sín (29) futófölülete akképen választható, hogy úgy a visszaszökésnél, mint az előreszökésnél a féknyomásgörbe a szükségesnek bizonyult alakot kapja. A ferde (34) hasíték (36) és (37) ütközői, amelyek a (25) sín fölfelé és lefelé való lengésének határolására szolgálnak, mint már említettük, elállíthatok. Ezen elállítás útján úgy a visszaszökés, mint az előreszökés a legegyszerűbb módon sza-