77878. lajstromszámú szabadalom • Rögzítőszerkezet váltóállító reteszekhez

2 és pedig oly mélyre, hogy (4) nyúlványa most a (7) sin kivágásának (15) élére támaszkodik (III. helyzet, 1., 2. és 4. ábra). A (2) csappantyú (13) fölülete ekkor, mely a (14) lépcső magasságával magasabban van, annak (12) fölületénél, pontosan a (8) menesztőcsap fölső lap­jára támaszkodik. A (14) lépcső tehát a (2) csappantyúnak ebben a helyzetében megakadályozza azt, hogy a (8) menesz­tőcsap benyomulhasson az (1) tolórúd említett kulisszavezetékébe. Ha tehát a váltót fölvágása után kézzel ismét vissza­állítjuk eredeti helyzetébe, akkor a (2) csappantyú (4) nyúlványa a (7) siti (15) éléhez csatlakozó kivágás egyik vagy másik végébe tolódik be (2. ábra), úgy hogy most, ha az állítóműről akarjuk a váltót ismét átállítani, a (8) ménesztőcsap csakhamar a (2) csappantyú (14) lépcső­jébe ütődik és a váltó átállítását meggá­tolja. A (9) lánccsiga tovább forgatása és így az (1) tolónidnak másik végállá­sába való becsappanás tehát hosszabb, azaz esetleg igen laza állítódrótok esetén sem lehetséges még a legnagyobb •» erő­kifejtés dacára sem, minthogy az akadály [a (14) lépcsői az állítómozgásnak már az elején érvényesül. Ugy is lehet a berendezést kiképezni, hogy a (2) csappantyú (4) nyúlványa, a fölvágáskor a (7) sin kivágásának a (15) élnél (2. ábra) mélyebben fekvő (16) élére essék le (IV. helyzet, 1., 5. és 6. ábra), úgy hogy a (2) csappantyú ekkor olyan helyzetbe jön a (8) menesztőcsaphoz ké­pest, hogy már akkor beleütődik a (8) menesztőcsapba, ha a váltót, a fölvágás után, kézzel visszaállítani akarjuk és így meggátolja ezt. Ekkor természetesen a váltóállítóműről, azaz a (9) lánccsiga for­gatásával sem lehet a váltót átállítani, csak úgy, mint előbb, mert a (8) menesz­tőcsap ekkor az (1) tolórúd testébe ütkö­zik és így továbbmozgatása lehetetlen. ' A (2) csappantyú megfelelő alakításával, pl. azáltal, hogy azt az itt tekintetbe jövő helyeken, (17, 171 ) oidalnyúlványokkal látjuk ei (6. ábra), az is elérhető, hogy az (1) tolórudat normális löketének csak fe­léig lehessen ekkor visszacsatolni. A váltó ennek megfelelő abnormális állását ezután a váltóállást jelző lámpának csak félig elforgott helyzete teszi fölismer­lietővé. Szabadalmi igények: 1. Rögzítőszerkezet váltóállító reteszek­hez, jellemezve az (1) váltóállítórúd kulisszavezetékében elrendezett, alsó oldalán (14) lépcsővel ellátott, forgat­ható (2) csappantyú által, mely a váltóállítórúdnak, tehát a váltónak nor­mális végállásaiban azáltal, hogy (4) nyúlványa a (6) váltóállvánnyal me­reven összekötött, az (1) váltóállítórúd eltolódási irányával párhuzamosan el­rendezett (7) vezetősín kivágásának (5, ill. 55) nyugaszában nyugszik, az akkor elforgó (9) lánccsigaj (8) ime­nesztőcsapjának az (1) váltóállítórúd kulisszavezetékébe való benyomulását nem akadályozó helyzetben fogva van tartva az (1) váltóállítórúdnak végállá­saiból való minden egyes kitolódása­kor pedig azáltal, hogy (4) nyúlványát a (7) vezetősín kivágásának (10, ill. 110) vagy (11, ill. 111) ferde fölülete lefelé tolja, mikor is az [a (2) csap­pantyú] a normális váltóállításkor a (14) lépcsője mögött lévő (12) fölüle­tével az (1) váltóállítórúd kulissza­vezetékébe már benyomult (8) me­nesztőcsap fölső lapjára támaszkodik, ezen utóbbira rátámaszkodva marad ennek a kulisszahasíték másik oldalá­ból valló kilépésig és csak akkor a (7) vezetősín kivágásának (10, ill. 110) fölülete folytán emelkedik föl ismét az (55, ill. 5) nyugaszra, míg a váltó föl­vágásakor azáltal, hogy a (4) nyúl­ványa a (7) vezetősín kivágásának (15) élére esik le olyan helyzetbe jön, hogy az (1) váltóállítórúdnak (tehát a váltónak) kézzel a fölvágás előtti helyzetbe való visszaállítása

Next

/
Thumbnails
Contents