77834. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásszabályozó

véve azonban még nem elegendő. Arról is gondoskodni kell még, hogy az egyes szabályozó impulzusok, melyeket a szabályozó kivált, túlnagy gyorsulásokat elő ne idézzenek. Legcélszerűbb, ha a szabályozó impulzusokat annyira csökkentjük, hogy azok a szabályozó érzékenységi határa alatt legyenek, úgy hogy a szabályozó magára a szabályozó impulzusra általában éppenséggel nem gerjed töbé. Az érzékenységi határ fölött az itt leírt fajtájú szabályozó végtelen nagy tömeg módjára hat, \amennyiben minden belőle elvont energiát rögtön önműködőlég ismét pótol. Előfordulhat már most az, hogy az itt leírt fajtájú szabályozók kis, érzékenységi határuk alatt fekvő, hosszabb időn át ugyanabban az értelemben ható zavarok folytán észrevehető eltérést szenvednek az eredeti sebességtől. Hogy az ilyen eltéréseket elkerüljük, célszerű a leírt szabályozóval még egy második fajtájú szabályozást is egyesíteni, mely egy a tengellyel körülforgó kapcsolószervnek az időegységben megtett útjától függően működtetik. Az ilyen elrendezések a legkülönbözőbb fajtájúak lehetnek. Megvalósíthatók ezek pl. oly módon, hogy a körülforgó tengely egy időszámlálóművel működik úgy együtt, hogy a tengelynek és egy az időszámlálómű által hajtott tengelynek járásában beálló különbséget szabályozó folyamatok kiváltására használjuk föl. Ha óraművet használunk erre a célra, akkor a berendezés pl. a következő módon választható meg: a tengely kerületén két kontaktus van egymástól bizonyos távolságban elrendezve, mely kontaktusok a tengely minden egyes fordulatakor egymásután egy nyugvó áramzáró fölött haladnak el. Ezen az áramzárón át bizonyos időközökben az óramű egy-egy áramlökést küld keresztül. Ha ezeknek az áramlökéseknek időközét pontosan úgy szabjuk meg. hogy az áramlökés mindig akkor kell hogy bekövetkezzék, ha a szigetelő szegmens, mely a tengelyen lévő két kontaktust egymástól elválasztja, az áramzáró alatt foglal helyet, ha a tengely a helyes fordulatszámnál forog körül, akkor a tengelynek kis előisietése vagy késlekedése alkalmával az áramlökés az egyik vagy a másik említett kontaktust fogja érni és ezzel az egyik vagy a másik értelemben szabályozó folyamatokat fog kiválthatni, míg a két említett rész járásában beálló különbségeknél, mely különbségek a szigetelő szegmens szélességének megfelelő értéken alul maradnak, szabályozó folyamat nem váltatik ki, föltéve itt természetesen, hogy a föllépő különbségek az alatt az idő alatt, mely két áramlökés közt telik el, csak csekélyek. Gyakorlatilag ezt mindig teljesitettnek lehet tekinteni. Föl van tételezve továbbá, hogy két áramlökés közt eltelő időköz pontosan olyan nagyságra van beszabályozva, mely a tengely előirt fordulatszáma egész számú . többszörösének felel meg. Hogy az óramű ilyen időközökre való pontos beszabályozásának ebből származó nehézségeit elkerüljük, célszerűen úgy fogjuk a berendezést megválasztani, hogy az óramű egyszer és mindenkorra csak egy és ugyanazon változhatatlan időközben, pl. minden tizedmásodpercben ad le áramlökéseket, azonban a beszabályozás céljából a tengellyel körülforgó, vagy a tengely által egy külön hajtómű közvetítésével hajtott kontaktusoknak az eddig egyelőre nyugvónak föltételezett kontaktuszáróhoz képest való relatív sebességét megváltoztatjuk. Ez legegyszerűbben azáltal történik, hogy a kontaktuszárónak szabályozható hajtást adunk, úgy hogy az a tengely sebességétől függetlenül az egyik, vagy a másik forgási irányban a tengely körül foroghasson. A kontaktuszáró forgási sebességének beszabályozásával azután az áramlökéseknek változatlanul maradó időközei da-