77834. lajstromszámú szabadalom • Gyorsulásszabályozó

i ~ ábráján vázlatosan be van mutatva. Itt (a) jelöli a lendítőtömeget, -mely a (b) tengelyen az ezen tengelyt keresztülszelő, egymást keresztező (c, d) lemezrugók segélyével van megerősítve. Az (a) lendítőtömegen az esetleg keresztrugókkal is létrehozható (e, f) forgási pontok körül forgatható emelők vannlak szimmetrikusan elrendezve. Ezeknek az emelőknek rövid karjába (g, h) vonószervek közvetítésével két '(i, k) csap kapaszkodik, mely csapok szilárdan össze vannak kötve a tengellyel. Az emelők hosszabb karjának végei egy (1) szál segélyével egymással össze vannak kötve, mely szál egy az (n) kart tartó (m) csigán fut úgy, hogy az (1) szál eltolódásakor az (m) csigát is magával viszi és az (n) kart egy (o) vagy (p) elektromos kontaktussal hozza érintkezésbe. Az (1) szál célszerűen (q, r) rugók segélyével van az emelők hosszabb karjával összekötve, úgy hogy folytonosan bizonyos feszültség alatt áll. Ha ennél az elrendezésnél húzóerő gyakoroltatik a rövidebb emelőkarra, akkor ennek a húzóerőnek közvetlenül csak az a hatása, hogy az illető emelő rúgója meglazul, úgy hogy a mozgás a másik emelő rugójának tűifeszítése mellett következik be. Ezáltal mindenekelőtt meggátoltatik az is, hogy veszélyes túlfeszültségek léphessenek föl az (1) szálban. A kontaktuszáró hajtására egy az emelők karjának végét egymással összekötő vonószervnek most vázolt alkalmazásával továbbá azt is elérjük, hogy nemcsak a! tömegek, melyek a hosszabb emelőkarral vannak összekötve, a legtökéletesebb mértékben csökkentetnek, hanem a súrlódás is a minimumra redukálódik és a csapágyakban mindennemű játéktér elkerül,tetik, aminő pl. csuklós kapcsolatoknál elkerülhetetlen lenne. Ezáltal továbbá úgy csökkenő, mint növekedő sebességnél az (a) lendítőtömeg és a (b) tengely relatív (n) kar egyértelmű beállításait éfjük el az eltolódásaitól függően. További nehézség van már most abban, hogy egy bizonyos gyorsulás, illetve a lendítőtömegeknek a tengellyel szemben egy bizonyos relatív elmozgásának túllépésekor olyan erők lépnek föl, melyek könnyen az egész berendezés tönkremenésére vezethetnek. Ezért a,z elrendezés úgy van megválasztva, hogy túlnagy kilengéseket ütközők meggátolják és hogy másrészt az egész mechanizmus valamennyi tömege, mely tömegek egymással szemben relativ elmozgást végezhetnek, idejekorán és lehetőleg folytonosan lefékeztetnek, ha a kölcsönös gyorsulások bizonyos mértéket elérted. Ez azáltal történik, hogy egy folytonosan növekedő ütköző- és fékezőerőt rendezünk el minden egyes tömeg mindkét oldalán, mely tömeg a gyorsulások folytán veszélyeztetve lehetne. Egy ilyen folytonosan ható és a fék útjának mentén növekedő fékezőerőt képvisel pl, egy ékalakú rúgó, mely úgy működik együtt egy tolattyúval, hogy ez a tolattyú fokozatosan beszorul az ékalakú rúgó szárai közé. Ezáltal egyszersmind az a fontos föltétel is teljesíthető, hogy a tolattyúnak az ékalakú rúgó szárai közé való beszorításakor egy fokozatosan növekedő energiamennyiség megsemmisíttetik és hogy a tolattyúnak az ékalakú rúgó szárai közül való kiszabadulása a lefékezés megtörténtével minden energiafogyasztás nélkül történik és anélkül, hogy az ékalakú rúgó a tolattyúnak, illetve a lefékezett szervnek a tolattyú kiszabadulásakor mozgási energiát adna át. Hogy ezt a hatást elérjük, a két rúgószárnak a tolattyúhoz képest való hajlását kb. egyenlővé lehet tenni a súrlódási szöggel. Egy ilyen fajtájú elrendezés a mellékelt rajz 2. ábráján van vázlatosan bemutatva. Itt (a, b) két rúgót jelöl, mely rugók bizonyos szög alatt szétválnak egymástól. Ezen rugók közé tolódik a fékezéskor a (c) tolattyú. Ez a tolattyú betolódása közben fokozatosan nagyobbodó ellenállásra talál. A rugók hajlási szögének és erősségének helyes méretezésével már most el-