77785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok kiszorítására
más mellett igen egyenletes és gyors kiszorítást végezhetünk. Az eljárás abban áll, hogy a kezelendő anyagot vékony rétegben, esetleg elősajtolt alakban alkalmazzuk és a kiszorítófolyadékot a legrövidebb úton vezetjük a kezelendő anyagon keresztül. Clészerűnek mutatkozott, hogy az anyagot a kiszorítás előtt elősajtolásnak vessük alá, úgy hogy a massza meglehetősen sűrű állapotban kerül kezelés alá. Az elősajtolás által az is lehetővé van téve, hogy a massza kiszorító folyadékának végleges tartalmát előre megállapítsuk és csakis arról kell gondoskodnunk, hogy az anyag utólagos felduzzadását, illetve térfogatnövekedését megakadályozzuk. Az eljárásnál csak igen csekély nyomást kell alkalmazni, mely rendszerint nem több, mint egy légköri nyomás törtrésze. A kiszorító folyadékban a kezelendő anyag oldhatóságának káros befolyását az uj eljárásnál a legnagyobb mértékben csökkentettük. Az alkoholnak a nitrocellulozéra gyakorolt oldó hatása csak akkor léphet fel, mikor a kiszorítás gyakorlatilag be van fejezve, a víz tehát jóformán teljesen el van távolítva. A kiszorítás gyorsan megy végbe és — mint azt a végtermék ismételt vizsgálata mutatta — a kiszorító folyadék végleges elosztása az anyagon belül teljesen egyenletes. Az eljárással a kiszorítást esetleg magasabb hőmérsékletnél is végezhetjük. Ily hőmérsékletfokozás, mint ismeretes, oly anyagokra van kedvező befolyással, melyeket későbbi zselatinálásnak akarunk alávetni. A régebbi kiszorítási módszereknél a magasabb hőfoknál végzett munka annyiban hátrányos, amennyiben a magasabb hőmérséklet egyúttal a kezelendő anyag nagyobb oldhatóságát is előidézi. Ezzel szemben az új munkamódnál ez az oldhatóság nem igen léphet föl. Az eljárást műszakilag a legkülönfélébb módon vihetjük keresztül, például következőkép : A kezelendő anyagot hidraulikus vagy más nyomással először is alkalmas formákba, így fakeretekbe, lemezalakú, üreges hengeralakú stb. vékony sájtolt pogácsákká elősajtoljuk. Erre a célra fából vagy fémből való egyszerű üreges kereteket használhatunk, melyekben, mint tapasztaltuk, az anyag az összesajtolás után oly szilárdan összeáll, hogy a kerettel úgyszólván egy darabot alkot. Az 1. ábrán ily sajtolt pogácsa a sajtoló kerettel egy darabot alkot. A sajtolt pogácsákat ezután alkalmasan kiképezett kiszorító terekbe helyezzük, amint az például a 2. ábra mutatja, ahol (1) jelöli a fakeretet, melybe a kiszorítandó anyag be van sajtolva. Ezt a keretet kendők esetleges közbeiktatásával az üreges testek alakjában kiképezett két (2) lemez közé helyezzük, melyeknek áttört (3) falai szorosan nekifekszenek a kezelendő anyagnak és a pogácsa duzzadását megakadályozzák. Az alkoholt a (4) csővezetéken vezetjük be és az (5) túlfolyató csövön vezetjük el. Az alkohol a berajzolt nyilak irányában a legrövidebb úton hatol át a víztelenítendő rétegen. A gyakorlati keresztülvitelnél célszerűen röbb ily kiszorító elemet battériává egyesítünk, ami szűrösajtószerű berendezésekhez vezet, amint az a 3. ábrán sémásan föl van tüntetve. A kezelendő anyagot lemezek helyett üreges hengerek vagy hasonló testek alakjában is / lehet sajtolni és a rákövetkező kiszorításnál a folyadékot úgy vezethetjük, hogy az kívülről befelé vagy fordítva hatol át a falakon. Ha a oellulozeanyagnak közvetlen vizes föliszapolásából akarunk kiindulni, úgy ezt az anyagot például szívókészülék, szűrösajtó vagy efféle segélyével a víz, nagyrészétől megszabadíthatjuk és az ezáltal keletkező pogácsákat esetleg mechanikai utánsajtolással a kiszorításhoz szükséges tömörségre hozzuk és azután vetjük alá a kiszorításnak. A pogácsa utánsajtolását esetleg a kiszorítás után is végezhetjük. ,
