77769. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet dörzskapcsolások elektromágneses működtetésére

Megjelent 1921. évi március hó 31-én. M A G YA R KIRÁLYI hS® SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMI LEÍRÁS 77769. szám. Ve/l. OSZTÁLY. Szerkezet dörzskapcsolások elektromágneses működtetésére. HEGEMANN OTTO MÉRNÖK KIELBEN. A bejelentés napja 1917 november hó 28-ika. Elsőbbsége 1914 augusztus hó 28-ika. Minthogy tisztán elektromágneses dörzskapcsolások alkalmazása igen sok esetben tetemes előállítási és fentartási költségek folytán gazdaságilag hátrányosnak, sőt a nagy erőkivitelek számára való előállítás teljesen irrentábilisnek és gyakran technikailag kivihetetlennek bizonyul, azon törekvés következtében, hogy az ismeretes dörzskapcsolások alkalmazási tere elektromágneses bekapcsolószerkezetek alkalmazása révén lágitlassék, az utóbbi rendszerben különféle megoldások váltak ismeretesekké, amelyek azonban többféle hátrányt mutatnak, melyek ezen szerkezetek elterjedését gátolják. Oly általános, a bekapcsoló mozgásra berendezett összes dörzskapcsolásokhoz alkalmazható, gazdaságos elektron mágneses mozgatószerkezet, mely a bekapcsolószervnek szükséges hosszirányú csúszómozgását egyszerű módon idézné elő, eddigelé nem ismeretes. A dörzskapcsolások céljaira való, eddigelé ismeretessé vált elektromágneses bekapcsolószerkezetek, amennyiben egyáltalában használhatóknak mutatkoztak, az előállítás és az üzem tekintetében azért igen drágák, mert azoknál a távhatáson alapuló emelőmágneseket (patkóalakú mágneseket, merülő mágneseket) használják föl, melyeknek távhatási körzete és ezzel azoknak ereje, a tengelykapcsolás nagyságától függ. Ezek az elektromágnesek a nagy áramfogyasztás folytán gazdaságilag igen hátrányosak. Ezzel szemben a jelen találmány szerint az ilyen esetekre előnyös, a tarióhatáson alapuló, forgathatóan elrendezett burkolt elektromágnest alkalmazzuk a közvetlen eltoló mozgatás előidézésére. Ezen elektromágnes horgonytávolsága és tartóhatása a bekapcsoló mozgás elejétől egész a végéig mindig ugyanaz marad és így az áramfogyasztás az elképzelhető legcsekélyebb mértékű. A horgony forgó mozgását fogak (karmok) alkalmazásával, amelyeknek fölületei egymáson csúsznak, közvetlenül alakítjuk át a szükséges tolómozgássá. A mellékelt rajzok 1. és 2. ábráin a találmány tárgyának ismert rendszerű dörzskapcsolásoknál alkalmazott két fo'ganatosítási példája van föltüntetve, ahol is az 1. ábra zár!, a 2. ábra pedig •szerkezeti kiképzést mutat. Az 1. ábl-a szerint a kapcsolás tokká kiképzett dörzsrészének belső agyára fölékelve, tehát ezzel együtt forgathatóan a (d) elektromágnes van elrendezve, mely a másik, bekapcsolandó tengelyen forgathatóan ágyazott és a (b) fogakkal ellátott (c) horgonyát áram bekapcsolásakor saját forgásirányában magával viszi úgy, hogy a horgony és «z éken eltolhatóa.n elrendezett (a) bekapcsolórész egymással szemben álló fogföliileteinek relativ eltolódása révén a kapcsolás beiktatása következik be. A (b) fogaknak párosával való elrendezésével elkerüljük az (a) bekapcsoló rész megszorulását. A horgony által legyőzendő ellennyomós a tengely irányában elősegíti a vonzóerőt és ezzel az elektromágnes dörzshatását.úgy, hogy itt csak egészen csekély áramfogyasztás lép föl. Az elektromágneses bekapcsolásnak ez a módja a hosszirányú eltolást igénylő összes dörzskapcsolások számára, úgy kisméretű, mint a legnagyobb méretű kivitelek esetére egyaránt kiválóan alkalmas.