77759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék nitrocellulózák önműködő előállítására folytonos üzemben
a2 edény fala (b)-nél hurkaszerfíen meg van vastagítva és a (c) csatornával ellátva, amelybe az (f) savvezető cső torkol, amely az (e) csövön át friss nitrálósavval tápláltatik. Az edény szembenfekvő végén valamivel magasabb ponton a (cl) csatorna van elrendezve. Ehhez csatlakozik az (fl) cső, mely az (f) csővel áll összeköttetésben, úgy, hogy a sav az edény baloldaláról annak jobboldala felé folyhat és ebbe az (m) nyíláson át belép. Az összekötő cső hűthető lehet. A (d) szállítócsiga a (g) alumínium köpenyben forog, amely (gl)-nél lyukazott és a (h) toldatba megy át. Az (A) edényen két (n és o) tengely megy keresztül, amelyek kívülről különböző sebességgel és szükség esetén különböző értelemben is forgathatók. Mindegyik tengelyen erős (p) szorító kengyelek segítségével vasból vagy alumíniumból való (p) karok vagy (q) küllők vannak megerősítve és pedig csavarvonalszerű elrendezésben és oly módon, hogy hossztengelyeik a tengely geometriai tengelyét nem érintik, hanem azzal szemben a forgásirányban el vannak tolva. A cellulóza nitrálását az ismereteit készülékben következőképen foganatosítjuk: Az (A) edényt az (e) csőelágazáson át magasan álló tartányból nitrálósavval megtöltjük, amig tükre a (p) szorító kengyeleket csaknem érinti, vagyis néhány centiméterrel a tengely geometriai tengelye alatt áll. Az (n) és (o) tengelyeket már most meghajtjuk és ily módon a két kereket, amelyek közül (B) merítőkerék. (C) pedig keverőkerék névvel jelezhető, a (k) nyilak irányában forgásba hozzuk. Az (a) tölcséren át az edény szélesebb végén folytonosan és pedig az időegységben mindig egyenlő mennyiségű cellulóza vagy másefféle hull a savba. A (B) merítőkerék (q) küllői a cellulózát görbe (ql) végeikkel megragadják és azt a savba nyomják, amelyben a cellulóza lassan tovább halad, és a (B) keréknél még lassabban forgó (C) keverőkerék hatáskörébe jut, amely a nitrált anyagot a (d) szállítócsigához tolja. Mig ; ez a nitrocellulózát fölemeli, a kezdetben fölszívott sav a (g) hengeren át az (A) edénybe visszafolyik. Ha azonban a nitrocellulóza a lyukazott (g) köpenyrész fölé kerül, úgy a sav a (cl) csatornába, (fl) csőbe, innét az összekötő csövön át az (f) csőbe, a (c) csatornába és az (rn) nyíláson át az (A) tartány jobboldali részébe folyik vissza. A forgási sebességek és ezzel a szállító csiga munkájának megfelelő beállításával teljesen módunkban van a nitrálás időtartamának szabályozása. Ha pl. óránként 200 kg. gyapotot viszünk be és aí csigát akképen forgatjuk, hogy óránként ezen mennyiségnek megfelelő súlyú nitrált gyapotot szállít ki, úgy a nitrálás időtartama, ha a csigát az első bevitel után egy órával forgásba hozzuk, állandóan egy órát tesz. Mihelyt a csiga dolgozni kezd az (e) csőágon át a nitráló sav elhasználásának megfelelően friss savat hagyunk befolyni. Ekkor már most az önműködő nitrálás folyamatban van és folytonosan tan anélkül, hogy a készüléket kiszolgálni kellene, mert ez csak egyetlen fölügyelő személy fölügyeletére szorul. A cellulóza tisztátlanságai folytán vagy a gyapotban levő idegen anyagok következtében megtörténhet, hogy a nitráló edény tartalma „égni" kezd,. amit a fölügyelő egy föl nem tüntetett ellenőrző ablakon át az erősen fejlődő vörös gőzökből megállapít. A kezdődő bomlást azonban azonnal megszüntethetjük, ha a fölügyelő a keverőkereket hajtóművének átkapcsolása útján ellenkező irányban, tehát a (k2) nyíl irányában, forgatja. Az ismertetett készülék nagy teljesítő képessége kitűnik abból, hogy 4 m. hosszú és 2 m. középszélességü tartányban óránként 200 kg. gyapot vagy cellulóza bevitele mellett óránként 320 kg. közönséges középső nitrálási fokon levő nitrált gyapotot állíthatunk elő, ami napi 7600 kg. nitrocellulóza termelésnek felel meg. Az ismertetett munka módszernek további előnyei abban mutatkoznak, hogy
