77693. lajstromszámú szabadalom • Ivlámpa több fényívvel

mennyiség vezetődjék át arról a részről, amelyen a pozitív talppont létesül, arra a részre, amelyen a negativlalppont áll elő, s ily módon elérjük a fönt jelzett célt, nevezetesen, hogy a negatív talppont hőmérsékletét a lehetőséghez képest arra a legmagasabb hőmérsékletre (4200 abs.°) hozzuk, amelyet a pozitív kráter elérhet. Ez a melegátvezetés történhetik (zen elektróda különböző részeinek egymáshoz képest és a lámpa külső pólusaihoz kapcsolt többi elektródákhoz képest való megfelelő ágyazása révén, történhetik továbbá olyan melegvezető darabok alkalmazásával, amelyek az elektróda különböző részeit egymással melegvezetés szempontjából benső érintkezésbe hozzák; történhetik végül mindkét módszernek egyidejű alkalmazásával. Ez a raelegvezető darab, hogy céljának megfeleljen, akár egynemű anyagból állhat akár különböző részekből lehet alkotva, de mindenkor szükséges, hogv azokon a helyein, amelyeknek rendeltetése, hogy a meleget a pozitív talppontoktól a negativekhez vezessék, a beálló magas hőmérsékleten lehető nagy, egyéb helyein ellenben lehető kicsiny legyen a melegvezetőképessége úgy, a meleg a legmagasabb hőmérsékletre hevítendő helyeken összetartassék. Ez a cél, nevezetesen a melegnek összetartása a lehető erősen fölhevítendő helyeken, még alkalmas segédeszközök (tányérok, vezetékek lemezek, hengerek stb.) alkalmazásával is elősegíthető. Az alábbiakban néhány lehetséges kiviteli alak leírása következik: Az 1. ábrán példaképen a találmánynak megfelelő két fényíves egyenáramú ívlámpa elektródjainak elrendezése van föltüntetve. Az (a) és (c) elektródák alkotják a pozitív és negativ elektródákat; (b) pedig a lámpa külső pólusaival nem kapcsolatos elektróda, amelyen a különböző polaritá-ú két talppont létesül, s amejy egy összefüggő darabot alkot, de összetételében különböző. Ennek a, (b) elektródának keresztmetszete úgy van alakítva, hogy leégése egyenletes lesz. P. o. legjobb hatás elérésére nagy sótartalmú elektródák alkalmazása esetén a kísérletek szerint a (b) elektróda azon részének a keresztmetszete, amelyen a pozitív talppont létesül, kb. 1 •fvszor nagyobbra méretezendő, mint annak a zónának a keresztmetszete, amelyen a negatív talppont képződik. Minthogy ily módon a pozitív talppont legmagasabb hőmérséklete a (b) elektróda. negativ talppontján is elérhető ennek az ívlámpának nagy előnye, hogy quantitative nagyobb mennyiségű világító só alkalmazható, mint amennyi az eddigi ívlámpáknál lehetséges volt, s az utóbbiaknál beálló zavaró kisérőjelenségek (.-alak, hibás gyulás stb.) mégis elmaradnak. A (b) elektróda pozitív és negativ zónája közé mindenkor egy melegvezető zóna van közbeiktatva, amelynek terjedelme az anyagának a melegvezetőképességétől függ és azon környezet szerint szabandó meg, amelyben a (b) elektródát égetjük. Ennek a melegvezető zónának anyaga mindig olyan természetű kell hogy legyen, hogy az elért magas hőmérsékleten a meleget a pozitív zónától a negativ zónához jól elvezesse, egyúttal azonban megakadályozza azt, hogy rajta a különböző polaritású két. talppont egymáshoz vándoroljon és egyesüljön. Ezt p. o. úgy érhetjük el, hogy olyan anyagokból készítjük, amelyek lehető kevés vagy úgyszólván semmi fényívképző sót sem tartalmaznak vagy fényív keletkezését magukban véve megakadályozzák. Ha, miként a 2. ábrán, a (b) elektróda melegvezető része külön (d) darabként („hőhíd"-nak nevezhetjük) van kiképezve, akkor ez is olyan anyagból készítendő, amely a meleget a pozitív zónától a negatívhoz jól elvezeti, de meggátolja, hogy rajta a különböző polaritású két talppont egymáshoz vándoroljon és egyesüljön. A (d) hőhíd (2. ábia) emellett a (b) elektróda ama darabjaival,