77686. lajstromszámú szabadalom • Viharkapocs tetszőleges anyagból pl. műpalából vagy hasonlóból készült egymás fölött fekvő tetőfödő lemezeknek összekötésére és vihar által való leemelésének megakadályozására

tozó harántmetszet, a 13. ábra pedig az ezen ábrák szerinti összekötésre használt kapocsnak oldal- és fölttlnézéic. A 14. ábra a tetőlemezek összekötésének egy ötödik kiviteli alakját tünteti föl, amelynél a kapocs fordítva van alkalmazva, mint a 7. ábra szerinti kivi'.eli alaknál. A 15. ábra a 14. ábrához tartozó harántmetszet, a 16. ábra pedig az itt alkalmazott kapocsnak oldal- és fölülnézete .Végül a 17. ábra a tetőlemezek összckötési módjának egy hatodik kiviteli alakját mutatja, amelynél a kapocs fordítva van alkalmazva mint a 11. ábra szerint, a 18. ábra a 17. ábrához tartozó harántmetszel, a 19. ábra pedig az itt alkalmazó't kapocsnak oldal- és fölülnézete. A fölső szélük közelében a szokott módon leerősített pl. rászögelt (al, a2) tetőlemezek szélei közötti ütközési hézagot a fölső sornak (b) tetőlemeze födi le (1., 4., 7., 11., 14., 17. ábrák) és pedig lehetőleg úgy, hogy a fölső lemeznek csúcsa a vízlefolyásnak megkönnyítése céljából kissé előre nyúlik. A tetőlemezek összekötésére eddig alkalmazott viharkapocs egy szárból és egy arra megerősített lapos, széles fejtárcsából áll, mely utóbbit oiyképen helyezték a lemezek alá, hogy a szár az ütközési hézagon és az e fölött levő fölső lemeznek egy lyukán keresztülment. A szárnak a fölsőlemezen túlnyúló végé! derékszög alatt lehajlították. Az összekötésnek ez a módja nem akadályozza meg a fölsőlemeznek lefelé csúszását. mert a szár az ütközési hézagban lefelé haladba'. Másrészt nagyon könnyen megtörténik, hogy a szár a fej tárcsától elválik. A jelen találmány szerinti viharkapocsnalc a 3. ábrán föltüntetett kiviteli alakja U-alakú, két különböző hosszú körkeresztmetszelű (dl. d2) szárral és lapos (d) híddal bir. A rövidebb (dl) szár alulról az (al) lemeznek egy kereke (el) lyukába nyúlik be. de nem nyúlik ezen lemez fölé (2. ábra). A hosszabb (d2) szár az (a) ütközőhézagon és a (b) tetőlemeznek egy ezen hézag fölött fekvő (e) lyukon hatol át, a (b) lemez fölé nyúló vége pedig a szokott módon derékszög alatt le van hajlítva. Az ily módon leerősített (b) lemezt még erős szél sem emelheti le az (al, a2) lemezekről s amellett ez a viharkapocs a (b) lemeznek lefelécsúszását is tökéletesen meggátolja. Minthogy a (dl) kapocsszár az (el) lyukban forgatható, a (b) lemez lerakásánál a szükséghez képest magasság irányban kissé eltolható, vagyis beigazítható. A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál a viharkapocsnak rövidebb (dl) szára lapos és hosszabb, mint az (al) lemeznek vastagsága. A (dl) szárnak az (al) lemez (el) furatán túlnyúló végét lehajlítjuk úgy, hogy ez a vég az (al) lemezre szorosan ráfekszik és erről a lemezről csak nagyon kevéssé eláll. Míg a 3. és 6. ábrán föllüntetéü kapcsoknál a (dl, d2) szárak egy és ugyanabban a síkban egymással párhuzamosan feküsznek, a 9., 13., 16. és 19. ábrák szerinti viharkapcsok egymást keresztező vagyis egymással szöget lezáró síkokban fekvő szárakkal vannak ellátva. Ezeket a kapcsokat akkor használjuk, ha a (b> lemezben nem akarunk (e) lyukakat alkalmazni. Ezeknél a kapcsoknál a (dl) szárat a már leírt módon az (al) lemeznek (el) furatába dugjuk be és a kapcsot úgy állítjuk he, hogy másik (d2) szára az (a) hézagnak irányában fekszik (11., 14. és 17. ábra). A (d2) szár fölfelé nyitott horgol képez, melybe a (b) lemez belenyúlik. Ez a horog az (al, b) lemezeknek alsó szélét átfogja, a (b) lemezt lenyomja és helyzetében megiartja úgy, hogy lefelé el nem mozoghat. A viharkapocsiiak ezen kiviteli alakjainál is a rövidebb (dl) szár, vagy ugyanolyan hosszú lehet, mint az (al) lemezek vastagsága (8. és 15. ábra), vagy pedig hosszabb (12. és 18. ábra). Előbbi esetben a (dl) szár körkeresztmeiszetű lehel, utóbbi esetben azonban célszerű, ha lapos, hogy az (al) lemezre való behajlításánál lehetőleg kevéssé álljon el a lemeztől. A 10. ábra oly kiviteli alakot tünlet föl, mely W alakot mu al és a 9. ábra szerinti kapocsnak megkétszerezéséből keletkezik. A kél (dl) szárnak megfelelően az (al) lemezt két (el) lyukkal kell ilyenkor ellátni. A föl tüntetett viharkapcsok egy darabból állanak és tartósabbak, megbízhatóbbak, egyszerűbbek és olcsóbbak mint a bevezetésben említett eddigi viharkapcsok. Ezek az új kapcsok nagyobb biztonságot nyújtanak a fölső lemezeknek szél áLal való leemelése ellen és lehetővé teszik az összeköttetési anélkül, hogy a fölső lemezeket lyukkal kéne ellátni. Szabadalmi igények: 1. Viharkapocs tetszőleges anyagból pl. műpahíból készüli, egymás fölött fekvő tetőlemezeknek összekötésére, azáltal jellemezve, hogy az U-alakú kapocsnak egyik szára alulról az alsó 'etőlemeznek egy furatába nyúlik, a másik kapocsszár pedig ismert módon ezen lemeznek széle mentén elhaladva a fölső lemeznek egy lyukán megy keresztül, ahol is mind* két, a lemezeken túlnyúló szárvég, vagy pedig csak a fölsőlemezen túlnyúló szárvég derékszög alalt le van hajlítva. 2. Viharkapocs tetőlemezekhez, azáltal jellemezve. hogy az egy darabból álló kapocs egy U-alakú egymáshoz képest szög alatt álló szárakkal biró kengyelt alkol, melynek egyik szál-végén a hozzáfekvő lemeznek egy lyu-