77657. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó karburátorokhoz
— 2 karburátorba érkező benzinnek, akár pedig a levegőnek mennyiségét szabályozhatjuk. Az egyik kivitelnél (1. ábra) pl. a benzinmennyiséget szabályozzuk. Az (e) úszóház fölső részét kis átmérőjű (f) cső útján a mótor (g) szívóterével kötjük össze s á vezetékbe alkalmas helyen, célszerűen a (c) rúddal közvetlenül összekötvft egy háromágú (h) csapot vagy tolattyút iktatunk be, amely bizonyos helyzetében a külső levegőt az úszóház íölső terével köti" össze, más állásnál pedig a külső levegőt elzárja és az úszóház fölső tere és az (f) cső között létesít kapcsolatot. A légnyomáskülönbség változásának hatása alatt mozgó (b) membrán a (c) rúd és esetleg emeltyű, lánc vagy zsinór stb. közvetítésével szabályozza a (h) csap helyzetét, ez pedig a benzin fölületére ható túlnyomást és ezzel a motorhoz érkező benzin mennyiségét szabályozza. Legcélszerűbb a (b) membrán (c) rúdját közvetlenül a (h) csapra erősíteni, vagy a (c) rúd alsó végét szeleppé vagy tolattyúvá kiképezni. Ha ugyanis a (h) csap oly helyzetben van, hogy a külső levegő az úszóház fölső terével teljes mértékben közlekedik és a mótor szívóteréhez vezető utat ugyanakkor zárva tartja, akkor az (f) csőnek semmi szerepe sincsen, a benzin (ép úgy, mint az eddigi porlasztóknál) a külső levegő nyomása alatt áll, mivel pedig a mótor szívóterében föllépő depresszió a benzinbeömlést (i) fúvókára hat, a beállításnak megfelelő normális mennyiségű benzin jut a porlasztóba. Ma azonban a (h) csap olyan helyzetet foglal el, amelynél külső levegő rajta keresztül riem hatolhat, akkor az (i) fuvoka nyílása az (e) úszóházban lévő benzin fölszínével együtt (egyidejűleg és egyaránt) a mótor által kifejtett depressziónak megfelelő azonos nyomás alatt állana, minek következtében a benzinbeömlés teljesen megszűnnék. E két határhelyzet között a (h) csapnak minden közbenső állásánál az (e) úszóházban lévő benzinre ható nyomás kisebb, mint a külső levegő nyomása és ehhez képest tetszés és szükség szerint csökkenthető tüzelőanyagmennyiség jut a íúvókába és innen a karburátorba. Hgy másik kiviteli alaknál (2. ábra) befolyásolatlanul hagyjuk a mótor^szívoterébe érkező tüzelőanyagot és ehelyett a levegő bevezetésének szabályozásával (mennyiségének növelésével vagy csökkentésével) állítjuk elo a helyes keverési arányt. Itt tehát a (b) membrán (c) rfúlja val egy (k) pótlévegö-szélepeí mozgatunk, amely a (d) és (m) nyílásokon beérkező kiegészítő mennyiségű levegőt (n) csövön át vezeti a (p) porlasztóba. Megjegyzendő, hogy az eddig ismert pótlevegő-szabályozásoknál a mótor szívóterében föllépő depressziókülönbségek használtatnak föl, nem pedig, mint jelen találmánynál, az egy állandó nyomás és a külső levegő változó nyomásai között mutatkozó különbségek, miért is azt a célt, hogy a keverek a külső légnyomás változásaihoz képest, ezen változások dacára mindig állandó arányúra javíttassák, el nem érik. Lehet az (a) tartályt a motorból kipuffogó gázok egy részével is táplálni, mivel a kipuffogó gáz nyomása a levegő sűrűségének arányában változik, tehát a membrán ehhez képest többé vagy kevésbbé dudorodik ki. Membrán helyett jól tömített dugattyú vagy folyadékoszlopot is alkalmazhatunk. Szabadalmi igények: 1. Önműködő szabályozó karburátorokhoz, mit egyik oldalán állandó nyomás, másik oldalán a mindenkori külső levegő változó nyomása alatt álló és ezen két nyomás különbsége által működtetett szerv (membrán, dugattyú, folyadékoszlop, vagy hasonló) által mozgatott, a tüzelőanyagot vagy leve-'
