77649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás porkeverékek szétválasztására
Megjelent 1921. évi február hó 28-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG. SZABADALMILEIRAS 77649. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás porkeverékek szétválasztására. DR HENKEL FRIGYES VEGYÉSZ ÉS MEYER KÁROLY GYÁRIGAZGATÓ, MINDKETTEN HANNOVERBEN. A bejelentés napja 1918 október hó 7-ike. Elsőbbsége 1918 junius hó 15-ike. Az iparban gyakran fölmerült az a föladat, hogy keverékeket, amelyek fémekből és oxidokból vagy sókból, különösen anorgános vegyületekből, állanak, szét kell választani, amely szétválasztásokat eddig többnyire csak úgy foganatosították, hogy az anyagkeverékeket kémiai úton földolgozták, úgy hogy valamennyi alkatrész vagy azoknak egy része kémiailag átalakult. Az ilyen keverékeknél azonban sokszor arról van szó, hogy az alkatrészeket lehetőleg változatlan alak-, ban, úgy amint azok a keverékben jelen vannak, újra kinyerjük, amely föladat gyakran előfordul, pl. olyan pirotechnikai keverékeknél, amelyek abban az állapotban, amelyben jelen vannak, valamely okból nem használna' >k. Itt legtöbbnvive olyan keverékekről van szó, amelyek fémaluminiumból és fémmagnéziumból állanak sókkal és oxidokkal együtt. A találmány abban áll, hogy ezeket a keverékeket úgy dolgozzuk föl, amint az többnyire más fajtájú, egyes keverékek számára, az elemző kémiában ismeretes, nevezetesen a lebegő szétválasztás útján. Ha pl. olyan keveréket kell szétválasztani, amely alumíniumból és magnézium-Mi az alkáliföldnek nitrátjaival vagy klórátjaival áll, akkor ez a találmány értelmében úgy történik, hogy azt ismételten leöntjük bromoformmal és lehagyjuk ülepedni. Emellett a könnyebb fajsúlyú magnézium quantitativ a fölületen gyűlik össze, mire azután, nagyobb fajsúlyú lebegőszer alkalmazásával az alumínium szintén leválasztható a keverékből. Ezen a módon sikerül az ilyen porkeverékeket quantitativ elkülöníteni és az egyes alkatrészeket kémiai összetételükben, amely az ilyen készítményeknél épen a legfontosabb az anyagkeverékben, újra kiverni. Elválasztószerek gyanánt első sorban a szénhidrogének halogénvegyületei jönnek tekintetbe, lehet azonban más alkalmas anyagokat is lebegtetősaer gyanánt használni, föltéve, hogy a porkeverék alkatrészeivel kémiailag nem reagálnak. Az eljárásnak nagy előnye, hogy ÍIZ anyagokat változatlan alakban nyerjük vissza, anélkül, hogy azok kémiailag értéktelen vegyületekké alakíttatnának át és ez idő szerint az a különös fontossága van, hogy az ilyen keverékek, amelyek a raktározás, szállítás vagy másféle alkalmából valamely baleset folytán al-
