77636. lajstromszámú szabadalom • Járműkerék fölfüggesztett futókoszorúval

É j-'gálnak, óke; oldalirányú elfordulás ellen biztosítják és helyzetüket határolják. Eiönve ezen elrendezésnek többek között, hogy rövid, olcsón előállítható lemezrugókat alkalmazhatunk. A futókoszorút a (T) keresztmetszetű (k) vasabroncs alkotja, mely az (1) fa'abroncsra illeszkedik. A fa- és vasabroncs kéi. oldalán az (ni) gyűrűk vannak magerősítve és a gyűrűkön és a faabroncsokon az (u) csavarorsók mennék át, amelyek a- két abroncsot összeszorítják. A (T) abroncs bordáján csapágytokok vannak megerősítve és pedig annyi, ahány küllő van. Minden tok az (o) lapolásból és a (p) testből áll, melyben a két (q) csapágykamra talál helyet. A kamrákba torkollik az (r) kenőcsatorna. Minden kamrában egy (s) csapágycsésze van elhelyezve. Minden tok (o) lapolásávál a (T) bordára van ráhelyezve, ellenkező oldalán a (t) kiegészítő darab van és mindkét oldalára az (u) bori ólemez van rátéve. Az egészet csavarorsók szorítják össze. Az alsó (v) csavarorsók csak a részleteket szorítják össze magukban véve, míg a fölső (w) csavarorsók a (T) bordával való összekötést is elvégzik. Alkalmazhatunk (T) bordanélküli koszorú: is; amikor is a tokot, mely lábbal van ellátva, a koszorú alsó fölületére csavaroljuk. Minden (i) rúgószembe hasonló (s) csapágycsésze illeszkedik, mint a (q) kamrákba. Minden csapágycsészében van egy tányérforma (x) bevét, mely az (y) félgömböt fogadja be. A tányér fenekén a (2) nyílás van, a félgömbön szintén van egy (3) nyílás, valamint a (4) mélyedés; az (x, y) részek együtt forgócsuklót alkotnak. (5) hengeres orsókat jelöl kétoldalt egyegy (6) nyilakkal. A rugók és a tok egyegy forgócsuklóját összeköti" az orsók egyike, amennyiben ez mindegyik forgócsuklóba nyakával be van tolva és a (4) mélyedésbe beszegecselve. Minden (i) szem fölött (7) kupak van leföd és céljából elrendezve. A működés a következő: A rugóknak oly kezdeti feszültséget kölcsönzünk, hogy azok az orsókat vízszintes, helyzetben tartsák. Ha már most oly-lökés fep föl, mely az ellenállást legyőzi, akkor az orsók forgócsapágyaikban kilengenek s & rugókat befelé 'húzzák. Ez a folyamat, melyben a kerék összes orsói megfelelően résztvesznek, a lökést lágy lefolyásúvá teszi, kifutásra készteti, mire aztán az orsók a rugók visszahatása folytán ismét vízszintesen állanak. A 4. ábra oly berendezést tüntet föl, mely az előbbihez lényegében hasonló, melynél azonban más orsóágyazás van alkalmazva. Az (s) csapágycsészében a (8) gyűrűhorony van kiképezve. Ezen horonyba kapaszkodik a (9) harang. Az orsó mindkét harangba be van tolva és a harang egyrészt a (10) vastagítással, másrészt a (H) anyával van az orsóhoz szorítva. A hatás itt is az (f) rugók megfeszítése útján áll elő, de a kilengő orsók nem forgócsukrókban fordulnak el, hanem a harangoknak a (8) gyűrűhoronyban való billenése által. Az 5. ábra szerinti berendezés alapszerkezeiére nézve isimét ugyanaz, ám lényegesen egyszerűsítve. A (T) bordára a (12) csavarokkal a (13) laposvasak vannak rácsavarolva, melyeknek mindegyikén egy-egy (14) fül van. A rugókon és pedig a ktilső rétegen hasonló (14a) fül van elrendezve, melynek szárai átnyúlnak a rugókon és a hátsó oldalon anyákkal vannak biztosítva. A két fület a (15) láncszem köti össze. A hatás a rugónak a láncszemek által való meghúzása következtében lép föl. Szabadalmi igények: 1. Járműkerék, jellemezve azáltal, hogy a kerékre alkalmazott tartók fölfüggesztett'futókoszorút hordanak. 2. Az 1. igényben védett kerék foganatosítás] alakja, jellemezve azáltal, hogy a tartók laprugókból állanak, melyek a feszültségi kivágásokból, vagyis a kii)-