77613. lajstromszámú szabadalom • Csillámló fény nélkül működő katódasugárcső
dését vonják maguk után, ebben a károsi behatásukban megakadályoztatnak. Ha ezt az ernyőszerkezetet, mely célszerűen fémből van készítve, valamely potenciálra hozzuk, pl. az izzókatóda potenciáljára, vagy ennél magasabb potenciálra, akkor az ernyőszerkezetnek még az a kedvező hatása is van, hogy a beléje ütköző elektronokat visszaveri és így az anód a felé irányuló elektronáramlást erősbíti. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező ikatódasugárcsőnek néhány foganatosítási példája van bemutatva. Az 1. ábrán látható csőnél (1) jelöli az üvegburkolatot és (2) az egyszerű hurkot vképező katódaizzódrótot, melyet a (3) árambevezető drótok tartanak. Ez a (2) izzódrót, (3) áramvezetékeivel, a találmány szerint, a (4) segédanóda síkjára merőlegesen van elrendezve. Utóbbit egyi fémspirális alkotja (2. ábra), melyet egy (5) üvegrúd merevít és a fémtárcsából álló (6) anódával szilárd egésszé egyesít. A (6) anóda és a (4) segédanóda árambevezető drótjait (7) és (8) jelölik. Ahelyett, hogy egyetlen, hurokká görbített (2) drótot használjunk izzódrót gyanánt, tehet, amint az a (3) ábrán látható, több, párhuzamosan kapcsolt drótot is használni e célra. Az izzókatóda ez a kiképzése főleg a magas frekvenciájú váltakozó áramok erősbítésére alkalmas. Lehetővé teszi az továbbá, hogy az izzókatódához jóval magasabb feszültségeket vezessünk, mint az 1. ábrán látható egyszerű foganatosítású izzókatódához és így különösön alkalmas az olyan csövekhez is, melyek rezgésfejlesztők gyanánt nyernek alkalmazást. Az izzókatódának a segédanódára merőlegesen való elrendezése, mint könynyen belátható, a csövek előállításakor a katőda és az anóda közt bizonyos kisr távolság betartását megkönnyíti. A fűtőelektróda beállítása eddig annyiban nagy nehézségeket okozott, amennyiben a beolvasztáskor a párhuzamosan határolt, igen csekély távolság az üvegfúvó munkásnak csak nagy ügyessége mellett, de ékkor sem mindig volt elérhető. A csőnek a jelen találmány szerint való előállításakor a fűtőtest és az anóda beolvasztása éppoly egyszerű, mint egy közönséges izzólámpánál. Hogy az izzókatóda ezen elrendezése, mellett abból oldalt kisugárzott elektronoknak az edény üvegfalára való káros hatását elkerüljük, a csonkakúpalakú köpenyt képező (9) ernyőt alkalmazzuk, melyet az (1) üvegtest (11) karjai tartanak és mely vagy szigetélő anyagból, pl. üvegből, vagy efféléből, vagy pedig fémből van készítve. A rajzon látható helyett a (9) ernyő más alkalmas kiképzést is kaphat. Ha fémbői való (9) ernyőt használunk, akkor célszerű tezt, egy (12) áramvezető drót útján, valamely feszültségforrással összekötni. Lehetne ezeket a (12) drótokat pl. közvetlenül a (2) izzókatóda potenciáljára, vagy pedig ennél magasabb potenciálra is hozni. Az ernyőn ily módon keletkező potenciál folytán az ernyőbe ütköző elektronok visszaveretnek és így a (4) segédanóda fe.lé irányuló elektronáramlás erősbítésére szolgálhatnak. Kísérletek alapján bebizonyult, hogy a hő és az elektronok oldalirányú kisugárzása különösen erős, az izzókatóda alakjától függő irányban, miért is nem szükséges, hogy az ernyőköpenyt köröskörül vezessük az izzókatóda körül, hanemi elég, ha kisebb ernyőket rendezünk el csak a legintenzívebb oldalirányú kisugárzás helyein. Ilyen elrendezéssel bír ú 4. ábrán látható katódasugárcső. Az izzókatódának, vezetékeivel, a segédanóda fölületére merőlegesen való elrendezése, továbbá az ilyen csövek gyártásának jelentékeny egyszerűsbítését engedi meg. Előnyösnek bizonyúlt pl. a gyártásnál két, egymással szemköztfekvő végén nyílással bíró katódacső használata. E nyílásokba azután elzáró testeket olvasztunk be, melyek egyike, pl. a fenékelzáró test, az anóda és a segédanóda tartójául, a másik, a födélelzáró test pedig, az izzókatóda tartójául szolgál. Ez a
