77595. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kottafordítő készülék

emelt (k) simító mellett, részbeni metszetben, 3. ábra 2. ábrához tartozó fölülnézeteti mutat, 4—5. ábrák 2—3. ábrákhoz tarozó részletet mutatnak természetes nagyságban, fölül- és oldalnézetben, 6. ábra egy másik részletet mutat kétféle munkahelyzetben, 7. ábra a csúsztatószervet mutatja az (e) átfordítókar metszete mellett, kétféle munkahelyzetben, 8. ábra a készüléknek a kottalapokkal együttműködő részét vázlatosan fölülnézetben, 9., 10. 11. ábrák hasonló nézeteket az (e) fordítókar előrehaladása folytán beállott különböző munkahelyzetekben, 12., 13. ábrák végül a 11. ábra „A" nyila irányában való nézeteket tüntet föl, további munkahelyzetükről. Egyszerűség kedvéért a lábitó, valamint az erőátviteli szerkezet a tulajdonképeni kottafordítókészülékhez a rajzon nincsen föltüneve. Jelen találmány szerint a (b) kottatartónak fölül a középen, a kottatartó síkjába eső (d) nyúlványa van, melyre a tulajdonképeni kottafordítókészülék (f) csap (2. ábra) körül forgathatóan van rászerelve. Ezen (f) csap alsó végén (f") korong ül, mely tetszőleges ismert módon van a lábitóval olykép összekapcsolva, hogy utóbbinak lenyomásakor az (f') csap és vele együtt az egész kottafordítókészülék az 1. ábrán föltünteiett határok között kileng, a lábnyomás megszűnte után pedig kezdeti helyzetébe rugóerő hozza a készüléket vissza. Az (f) csap fölső nyúlványához rá merőleges irányú (f) csap körül lenghető (e4

) hüvely van erősítve, melyben az (e) kar hosszirányban elállítható és a különböző kottalapnagyságnak megfelelő mindenkori helyzetében rögzíthető. Az (e) kar szabad végéhez közeli van a csúsztatószerv elrendezve. Ez jelen példánál az (e) kar alsó részéhez korlátolt mértékben íenghetöen hozzáerősített (e) féltárcsából áll, melynek alsó részén (g4

) rövid tűnyúlványa van. Ezen tárcsának korlátolt kilengési képessége folytán eléretik, hogy ha a baloldali 7. ábrán látható módon az (e) kart jobbról bal irányba mozgatjuk, úgy a (g4

) tű a legfölső (c) kottalapba behatol és azt magával viszi; viszont ha a jobboldali 7. ábra szerint az (e) kan balról jobb irányba mozgatjuk, úgy a súrlódás folytán a (g) féltárcsa az óramutató járása irányában kileng, miáltal a (g4

) tű ihatályon kívül helyeztetik és a (g) főtárcsa a kottalapon végigcsúszik anélkül, hogy annak tűje a lapot érintené. A (g, g4

) csúsztatószerv előtt közvetlenül van az (i) simító elrendezve, mely a kottalap fölött igen csekély magasságban van elrendezve, és melynek az (e) fordítórúd szabad vége irányában (i4

) könyöke van, mely a fordítókar előrehaladása közben a kottalap alá nyúlva, annak hatályosabb emelését biztosítja. Azonos, fokozott cél elérésére, az (e) fordítókar végéhez egy második ilyen, ugyancsak könyökben végződő (j) emelőkar van erősítve. A csúsztatószerv előtt nagyobb távolságban haladva, egy második, előnyösen (k) görgő alakjában kiképezett simító van elrendezve, mely a kottalapot érintő helyzetéből az (e) kar előrehaladó mozgásával kapcsolatosan, kényszermozgással magasra emeltetik. Ezen kényszermozgású magasraemelés például azáltal érhető el, hogy a (k) simítógörgő (kl

) karnyúlvány közvetítésével az (e) fordítórúd (1") csapágyaiban ágyazolt (1) tengelyhez van erősítve, melynek (D része görbített tengelyként van kiképezve és a (d) kottatartó nyúlványon elrendezett (n, n4

) vezetékkel működik együtt. Az (1) tengelynek ezen vele párhuzamos központ kívüli (l4

) része az (e) fordítórúd hátsó részében oly hosszban van kiképezve, mint amily mértékben az (e) rudat az (e4

) hüvelyben a különböző kottalapnagyságoknak megfelelően el akarjuk állítani. Célja ennek, hogy a (n, n4

) vezeték az (e) rúdnak különböző