77556. lajstromszámú szabadalom • Bombahajítókészülék

nyúlvány áll ki. Az (e) tengelyt körülvevő (p) csapágyhoz az (ul) rúgó hatása alatt álló (u) emelőkar van csuklósan hozzáerősítve, mely emelőkarnak fogazott vége az (m) perem fogazott fölületébe belékapaszkodik. Az (u) emelőkarból lefelé az (u2, u3) peckek állnak ki. Az (e) tengelyre az (m) perem és a (p) csapágy között a (vl, v2) körhagyó tárcsák vannak fölékelve (8. ábra). Az (o) tárcsa külső fogazott fölülete a (g) állítókar segélyével forgatható (gl) fogaskerékkel áll kapcsolatban. Ugyancsak (g) állítókar segélyével, megfelelő áttételek révén a skálás beosztással ellátott (g2) korong is elforgatható a fixen álló (g3) mutató előtt. Az (i) hajítócsőkar folytatását az (il) csőnyúlvány képezi, mely mögött a borabatartó (f) dob van elrendezve. A bombák ennek a dobnak csavarmenetes mélyedésében vannak elhelyezve és (fl) fémszalaggal lefödve. Ezen szalag vége az (Í2) húzókorongra van erősítve, melynek belső falához a (z) tekercsrúgő vége van rögzítve. Az (f2) húzókorong beiső fala, valamint a (z) tekercsrúgó egy-egy (x) kontaktussal van ellátva, melynek vezetékei az (y) motorhoz vezetnek. A készülék működése a következő: A (d) motor az (i) hajítócsőkart vízszintes tengely körül forgatja, miközben az (f) bombatartó dobból az (i) csőkarba behatoló bombák a centrifugális erő hatása alatt a csőkarból kiröpülnek. A bombáknak az (il) csőbe való továbbítását a (z) tekercsrúgó végzi oly módon, hogy az (f2) húzókorongot forgásban tartja és ezáltal az (fl) fémszalagot a húzókorongra föltekercseli. Ha a rúgó már nagyon kitágult, az (x) kontaktusok érintkeznek egymással és így az (y) motort bekapcsolják, mely a (z) rúgót ismét meghúzza. Ilyen módon a bombák adagolása automatikusan történik. A bombavetés megindítására vagy beszüntetésére az (rl) emelőkar szolgál. Az (i) csőkar forgása közben t. i. a bombák még nem röpülhetnek ki a csőből, mert ezt a csőbe benyúló (k) zárfog megakadályozza.' Ezen helyzetben az (n) hüvely is rögzítve van az (e) tengelyen, mert a hüvely (m) peremét az (u) emelőkar tartja fogva. Ha a bombavetést meg akarjuk indítani, az (rl) emelőt nyíl irányában meghúzzuk. Eközben az emelő és az (m) perem közti (s) rúgó kitágul, az emelő és az (o) tárcsa közti (s) rúgó pedig öszszenyomódik. A (t) pálcika pedig az emelőkarral együtt előremozog mindaddig, míg csak (41) nyúlványa a (v2) tárcsára rá nem szalad. Hogy ez a ráfutás lehetséges legyen, arra szolgál a (v2) tárcsa körhagyó alakja (8. ábra). Ekkor a (ti) nyúlvány az (u) emelőkar (u2) nyúlványát föllöki és ilyen módon az (n) hüvely .(m) peremét az ,(u) emelőkartól megszabadítja. Az (n) hüvely tehát az (e) tengelyen az (s) rúgó hatása alatt előreszalad és így az (o) tárcsa az (1) zárórúd fölé kerül. Az (1) zárórúd az (i) csőkarral együtt forog és amint forgása közben az (o) tárcsa (o2) bordája alá kerül, lenyomódik úgy, hogy alsó vége a (k) zárfogat elengedi (7. ábra). A centrifugális erő hatása alatt kifelé igyekvő bambák most a (k) zárfogat hátralökik és a csőből kivetődnek. A bombavetés beszüntetésénél az (rl) emelőkart ellentétes irányban mozgatjuk. A (t) pálca most hátrafelé mozog, az (m) perem pedig nekitámaszkodik az (u) emelőkarnak (5. ábra), miközben az (rl) emelő és az (m) perem közti (s) rúgó megfeszül. Amint a (tl) nyúlvány a (v2) tárcsára ráfut, az (u) kar a már ismertetett módon felemelkedik és az (s) rúgó az (n) hüvelyt az (o) tárcsával együtt korábbi helyzetébe visszalöki. Ekkor az (1) zárórúd szabaddá válik és a centrifugális erő hatása alatt kilökődik, a (kl) rúgó pedig a (k) zárfogat ismét visszatéríti előbbi helyzetébe. Az (o) tárcsa helyzetét a (g) állítókar segélyével szabályozhatjuk. A (g) kar forgatásakor t. i. a (gl) fogaskerék az (o) 1 tárcsát az (e) tengely körül elforgatja és