77555. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló és ütőberendezés elektromos harangokhoz

— 2 -nyomótejre gyakorolt első nyomás esetén az áram záródik és további nyomásnál pedig az áram ismét nyitott lesz. A solenoidharang nyelve a találmány szerint egy harangot vagy egyidejűleg két harangot is üthet. Az elektromos harang a csatolt rajzon példaképen fölvett foganatosítási alakjában van föltüntetve, az 1. ábrán elölnézetben, a 2. ábrán pedig függőleges metszetben. A (8) tokba függőlegesen be van építve az (1) solenoid a mágnesezhető (2> ;magíával együtt, melybe a (3) nyelv a (4) nyelvfejjel együtt be van csavarva. A (2) solenoidmag a nyugalmi helyzetben az áramvezető (6) rugónak (7) érintkező fejére ráül. Az egész ütőszerkezetet befödi a (10) harang. A 3. ábra az elektromos haranghoz való áramikapcsolást tünteti föl. Az áram a (14) vezetékből a (13) kapcsolón és (6) rúgón keresztül a (7) érintkezőfejhez megy, melyen a (2) solenoidmag ül s azután a vezető solenoidorsótartón át az (5) szorítókapocshoz, onnan pedig a solenoidtekercselésen és a (11) vezetéken keresztül kerül vissza. A működés a következő: Az áraimzáráskor a solenoid gerjesztve van és a (2) solenoidmagot a solenoidorsótartó (9) furatában (2. ábra) fölfelé húzza mindaddig, míg csak a (4) nyelvfej a (10) haranghoz nem ütődiik. A solenoid addig gerjesztődik, amíg a (7) érintkezőfej (a (2) solenoidmagot érinti. A (7) érintkezőfej a (6) rúgón van elhelyezve, amely a (2) mag súlya által a nyugalmi helyzetben lefelé szorítódik, azaz meg van feszítve. Ha most a magnak fölveié való vonzása által a (7) fejre való nyomás megszűnik, a fej a (2) maggal együtt fog fölfelé emelkedni mindaddig, míg csak a (6) rúgó feszültsége el nemi fogy és csak azután emelkedik föl a (2) mag a (7) fejről. Amennyiben a (6) rúgót megfelelően erősebbre vagy gyöngébbre készítjük, az érintkezési időtartamot szabályozhatjuk és összhangba hozhatjuk a solenoidmagnak megkívánt eltolásával. A haranghoz való ütődés után a (2) solenoidmag a (7) érintkezési fejre, illetve a (6) rúgóra viszszaesik, midőn is az előbb vázolt folyamat mindaddig ismétlődik, míg csak az áramkör a (13) kapcsoló által zárva van. A 4. ábra a (2) solenoidmagot függélyes metszetben tünteti föl a (15) csavar segélyével rácsavarok és a (4) fejet hordó (3) nyelvrudacskávail együtt. Az 5. ábra a (2) solenoidinagnak egy különleges kiviteli alakját tünteti föl, melynél a mag az elektromosságot vezető (16) fémhüvellyel van szilárdan összekötve, míg magában a hüvelyben a solenoidmagot a (17) rúgó a (4) nyelvfejjel kapcsolja össze oly célból, hogy a harangütések tompíttassanak. A 6. ábra egy solenoidharang kapcsolását tünteti föl, melynél a solenoidmagba, a (16) érintkezőszög és a (3) nyelvrudacska (18) nyúlványa közé a (19) tekercsrúgó van beiktatva. Ezen példaképem kiviteli alaknál a (16) szög nyugalmi helyzetében a (21) és (22) rugalmas lemezeken ül. Az áramkapcsolás megegyezik a 3. ábrán föltüntetett kapcsolással. A 7. ábrán egy olyan foganatosítási alak van föltüntetve, melynél az ütőszerkezet nincs a hairangcsészébe beépítve és a (4) nyelvfej kívülről ütődik a (26) harangokhoz, A rugalmas érintkezés is, mely az áramkör zárását a solenoidmaggal létrehozza, itt másképen van kiképezve. A (24) hüvelyben a (25) rúgó hatása alatt álló (23) hüvely van eltolhatóan elhelyezve és ez a két hüvely képezi az érintkezést. A (2) solenoidmagnak visszaesése alkalmával a rúgó összeszorítódik és a (23) érintkezőhüvely a (2) magnak nekifekszik. Itt is a (2) magnak fölfelé löködésekor a (23) hüvely egy darabig együtt emelkedik a (2) maggal, miáltal a sole•H^HIH