77555. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló és ütőberendezés elektromos harangokhoz

— 2 -nyomótejre gyakorolt első nyomás ese­tén az áram záródik és további nyomás­nál pedig az áram ismét nyitott lesz. A solenoidharang nyelve a találmány szerint egy harangot vagy egyidejűleg két harangot is üthet. Az elektromos harang a csatolt rajzon példaképen fölvett foganatosítási alakjá­ban van föltüntetve, az 1. ábrán elölnézet­ben, a 2. ábrán pedig függőleges met­szetben. A (8) tokba függőlegesen be van építve az (1) solenoid a mágnesezhető (2> ;magíával együtt, melybe a (3) nyelv a (4) nyelvfejjel együtt be van csavarva. A (2) solenoidmag a nyugalmi helyzetben az áramvezető (6) rugónak (7) érintkező fejére ráül. Az egész ütőszerkezetet be­födi a (10) harang. A 3. ábra az elektromos haranghoz való áramikapcsolást tünteti föl. Az áram a (14) vezetékből a (13) kapcsolón és (6) rúgón keresztül a (7) érintkezőfejhez megy, me­lyen a (2) solenoidmag ül s azután a vezető solenoidorsótartón át az (5) szo­rítókapocshoz, onnan pedig a solenoid­tekercselésen és a (11) vezetéken keresz­tül kerül vissza. A működés a következő: Az áraimzáráskor a solenoid gerjesztve van és a (2) solenoidmagot a solenoid­orsótartó (9) furatában (2. ábra) fölfelé húzza mindaddig, míg csak a (4) nyelv­fej a (10) haranghoz nem ütődiik. A so­lenoid addig gerjesztődik, amíg a (7) érintkezőfej (a (2) solenoidmagot érinti. A (7) érintkezőfej a (6) rúgón van elhe­lyezve, amely a (2) mag súlya által a nyugalmi helyzetben lefelé szorítódik, azaz meg van feszítve. Ha most a magnak fölveié való vonzása által a (7) fejre való nyomás megszűnik, a fej a (2) maggal együtt fog fölfelé emelkedni mindaddig, míg csak a (6) rúgó feszültsége el nemi fogy és csak azután emelkedik föl a (2) mag a (7) fejről. Amennyiben a (6) rúgót megfelelően erősebbre vagy gyöngébbre készítjük, az érintkezési időtartamot szabályozhatjuk és összhangba hozhatjuk a solenoidmag­nak megkívánt eltolásával. A haranghoz való ütődés után a (2) solenoidmag a (7) érintkezési fejre, illetve a (6) rúgóra visz­szaesik, midőn is az előbb vázolt folya­mat mindaddig ismétlődik, míg csak az áramkör a (13) kapcsoló által zárva van. A 4. ábra a (2) solenoidmagot függé­lyes metszetben tünteti föl a (15) csavar segélyével rácsavarok és a (4) fejet hordó (3) nyelvrudacskávail együtt. Az 5. ábra a (2) solenoidinagnak egy különleges kiviteli alakját tünteti föl, melynél a mag az elektromosságot vezető (16) fémhüvellyel van szilárdan össze­kötve, míg magában a hüvelyben a sole­noidmagot a (17) rúgó a (4) nyelvfejjel kapcsolja össze oly célból, hogy a harangütések tompíttassanak. A 6. ábra egy solenoidharang kapcso­lását tünteti föl, melynél a solenoidmagba, a (16) érintkezőszög és a (3) nyelv­rudacska (18) nyúlványa közé a (19) tekercsrúgó van beiktatva. Ezen példa­képem kiviteli alaknál a (16) szög nyu­galmi helyzetében a (21) és (22) rugal­mas lemezeken ül. Az áramkapcsolás megegyezik a 3. ábrán föltüntetett kapcsolással. A 7. ábrán egy olyan foganatosítási alak van föltüntetve, melynél az ütő­szerkezet nincs a hairangcsészébe be­építve és a (4) nyelvfej kívülről ütődik a (26) harangokhoz, A rugalmas érintkezés is, mely az áramkör zárását a solenoidmaggal létre­hozza, itt másképen van kiképezve. A (24) hüvelyben a (25) rúgó hatása alatt álló (23) hüvely van eltolhatóan elhelyezve és ez a két hüvely képezi az érintkezést. A (2) solenoidmagnak visszaesése al­kalmával a rúgó összeszorítódik és a (23) érintkezőhüvely a (2) magnak nekifek­szik. Itt is a (2) magnak fölfelé löködése­kor a (23) hüvely egy darabig együtt emelkedik a (2) maggal, miáltal a sole­•H^HIH

Next

/
Thumbnails
Contents