77494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammoniák szintetikus előállítására

. Megjelent 1921. évi február hó 10-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 77494. szám. IV/hl. OSZTÁLY. Eljárás ammónia szintétikus előállítására. DR

- HARTER HANS VEGYÉSZ ÉS BRAUN HEINRICH FŐMÉRNÖK, MINDKETTEN BERLIN-SCHÖNEBERGBEN. A 74791. sz. törzsszabadalom pótszabadalma, melynek bejelentési napja 1918 julius hó 19-ike. Elsőbbsége 1918 január hó 2-ika. A 74791. sz. törzsszabadalorn szerint az ammóniáknak elemeiből való szintézisénél vaspálcikákat használunk kontaktusanyag gyanánt. Gyakorlati kísérletekből kitűnt, hogy az ammóniák termelési hántyadát még fokozhatjuk, ha a vashoz olyan fémoxydokat adunk, amelyek hydrogénnel nem vagy csak nehezen redukálódnak. Ilyen adalékok gyanánt tekintetbe jönnek a mágnéziumnak, bornak, wolfrámnak, molibdénnek, titánnak, vanadiumnak, thoriumnak stb. oxydjai. A kísérleteknél kitűnt, hogy az ammóniák termelési hánya'dának növekedése a most megadott föltételek mellett csakis akkor lép föl, ha gondoskodunk arról, hogy az oxydok redukálása csak lassan és pedig a kontaktusfolyamat közben menjen végbe. Avégből, hogy azt elérjük, más eljárásokkal ellentétben a következőképen járunk el: Az alkalmazandó oxydokat igen finom por alakjában olvasztott vasba visszük be, mimellett azoknak egyenletes elosztásáról gondoskodunk. A fémoxydoknak és olvasztott vasnak ezen keverékét azután gyorsan pálcaalakba öntjük. Az unmoniákfolyamat közben már most az ott alkalmazott magas hőmérséklet folytán egyrészt a vas lassanként redukálja a hozzáadott fémoxydokat, míg másrészt a vas oxydációja lép föl, amely a maga részéről a gázelegy hydrogénje által redukáltatik. Ezáltal elérjük, hogy úgy a nitrogén, mint a hydrogén lekötésére fémek vannak jelen, amelyek úgyszólván status nascensben vannak és ennek folytán sokkal nagyobb vegyrokonságot mutatnak vagy vegyrokonsággal bírnak az illető gázokhoz, mint hogy ha készre redukált fémeket alkalmazunk. A kontaktusanyagnak folytonos ujraoxydálása a főnt leírt eljárásában adva van. Ha ez az ujraoxydálás nem volna teljesen elegendő, azaz: ha az ammóniák fejlődése csökkenne, akkor nem szükséges egyéb, mint a kontaktusanyagokat 700—800°-nál oxigénnel kezelni, oly célból, hogy a fémeket újra oxydalakban vigyük át, úgy hogy ezzel az ammóniák fejlődése újra eredeti erősségében lép föl. Előnyös kontaktusanyagnak bizonyult pl. a következő összetétel: olvasztott vasat annyi titánoxyddal keverünk igen finom poralakban, hogy a kész ötvözet