77322. lajstromszámú szabadalom • Védő berendezés gyertyák, mécsek részére

zönséges vagy zsírral, olajjal itatott, vagy egyébként impregnált papirossal, vagy hasonló más éghető ós az égés alatt is a szükséghez képest onnan könnyen eltávolítható más anyaggal körülburkoljuk, illetőleg — pohár helyett — ilyen burkolatba (a) önt jük és így vesszük használatba. Ezen berendezés egyik előnye a pohár és általában a forgalomba lévő mai mécsesek fölött abban, áll, hogy míg a mai mécseseknél az égés következtében az égési színvonal (m) lefelé, a tartály alja felé folyton sülyedvén, a tartály (pohár stb.) oldala a fénysugarak szétterjesztését mindjobban meggátolja úgy, hogy amikor a kanóc (m) már a tartály peremén alul ég, a fénysugarak már csak fölfelé hatolhatnak, de oldalvást nem, ezzel szemben a fönti védőberendezésnél a világító anyag fénysugarai mindvégig egyformán érvényesülhetnek, mert hiszen a burkolat (a) a fénysugarak szétterjedését semmi irányban nem gátolja, mivel annak fölöslegessé vált az a része, amely az égés által fogyó világítási anyag fölszínén, az égési fölszínen (in) föliil megmarad, elégetés által, vagy más úton (leszakítással) onnan könnyen eltávolítható úgy, hogy a láng (n), illetve a világító anyag égési szinvonala (rn) azon a színvonalon tartható, ahol a burkolaté (a). A mai mécseseknek további hátránya még az is, hogy amint a kanóc a pohár pereménél lentebb ég, a tartályban szénsavgáz fejlődvén, ott ez fölgyülemlik és ott, koromképződést idézvén elő, a mécses kormozva füstöl, ami zárt helyiségben kellemetlen szagot terjeszt, az egészségre káros hatású és a bútorokat is piszkítja,. Még lejebb égvén a fölgyülemlett szénsavgáz következtében a mécses mind kisebb lánggal ég, pislákol, végül elalszik. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező fönti védőberendezésnél szénsavgáz nem gyülemlődhetvén föl, a mécses korom és füst mentcsen ég és égése mindvégig egyenletes. A védőberendezés további lényege az, hogy a föntiek szerint burkolt világító anyagot (a, b) még egy köpönyeggel, külső burkolattal (c) vesszük körül, amely köpönyeg készíthető lehetőleg tűz ellen impregnált papirosból, azbesztből, cementből, agyagból, fémből, üvegből vagy más tűzálló anyagból. Ez a köpönyeg (c) a belső burkolat (b) körül le és föl tetszés szerint mozgatható (akár automatikusan pl. rúgó [d] által, akár emeltyű [h, i] által akár egyszerűen kézzel) ós azt a célt szolgálja, hogy a világítási anyagot a sérüléstől védje, hogy továbbá nagyobb legyen a gyertya, a mécses tűzbiztonsága, végül, hogy a. köpönyeget az égési színvonal fölé fölhúzva (lásd a 3—6-ik ábrát), a lángot megvédjük széltől, az el alvástól (pl. ha a szabadban. használjuk, vagy ha az egyik helyiségből a másikba visszük a gyertyát, a mécsest). Viszont ha ezt a köpönyeget (c) az égési színvonal (m) alá lehúzzuk (lásd az 5-ik ábrát), a gyertya, a mécses a. világító anyagon keresztül közvetlen körülötte alul a környezetre is tud derengő fényt vetni. Ezen köpönyeg a belső burkolattól (b) szabadon állván, a fönti szükségességhez képest a belső burkolat. tal együtt maga a világító anyag is le és föl mozgatható akár automatikusan, (pl. rúgó [dj, emeltyű [h, i] stb. által, akár puszta kézzel). Ha t. i. az alább leírandó és ugyancsak jelen találmány lényegét képező talapzat, állvány (e) nélkül használjuk a gyertyát, vagy a mécsest, akkor a gyertya, a mécses szabályoztatok a köpönyeghez, ha ellenben a talapzattal használjuk, akkor a köpönyeg szabályoztatok a gyertyához, mécseshez. A jelen védőberendezés további alkatrészét képezi a fogantyúval és akasztóval ellátott talapzat, állvány (e), amely készíthető drótból, fémből, fából, vagy más anyagból és amelynek lényege abban áll, hogy (csipesz, horog, kapocs, kampó stb. által) az állvány hozzáerősíttetik a gyertyához, a mécseshez, illetőleg ennek talpához (k, 1) a, rajz szerint kampóval (f) és a világítási anyag, valamint a köpönyeg fönti mozgatása, szabályozása