77286. lajstromszámú szabadalom • Tekercselrendezés
rézszalagspirális minden pontjával való összeköttetése létesíthető. A csúszókontaktusnak a rézszalagon való elrendezése a 2. ábrán látható. A 3. ábrán példaképem kapcsolás látható, melyben a tekercsrendszer alkalmazva van, (11) jelöli a váltakozó áramú generátort, (12) a nagyfeszültségű transzformátort, (13) az oltószikraközt, (14) a kondenzátort. (2) és (3) a fent leírt tekercseilrendezés variométerónek tekercsei és (1) ennek lapos rézszalagtekercse a (8) caúszókontaktussal. (15) az antennavariométer, (16) az antenna, (17) az antennaampereméler és (18) a föld. A (3) tekercsnek a szilárd (2) és (1) tekercshez képest való clmozgatásával a (13, 14, 1, 2) és (3-ból) álló primer lökőkör hullámhossza változtatható. A (2) antenna hangolása a lökőkörre a (15) variométerrel történik. Azután következik a kedvező kapcsolás beállítása a primérkör és az antenna között, több vagy kevesebb önindukciónak a primérkörbe való bekapcsolása által, az antennában levő csúszókontaktus segélyével. Hogy ez tehetséges legyen, a lapos rézszalagspirális önindukciójának nagyságát úgy választjuk meg, hogy 15% és 30% között a primér- és secundérkör között minden tekintetbe jövő kapcsolási fok beállítható legyen, ha a (8) csúszókontaktus (a)-tól (b)-igv mozog. Az (1) lapos rézszalagtekercs a szilárdan álló (2) variométertekerccsel való szoros kapcsolása és egyirányú összeköttetésük által az eddig ismert tekercseirendezésekkel szemben azon lényeges előnyt nyújtja, hogy a lapos rézszalagtekercs igen kicsire méretezhető és ennek ellenére igen nagy önindukcióváltozás érhető el, míg a i(8) csúszókontaktus (a)-tól (b)-ig mozog, (a)-nál az (1) és (2) tekercsek kölcsönös indukciója nulla, tehát a tekercsrendszernek az antennába kapcsolt része csak a variométer értékével egyenlő. Ha azután a (8) csúszókontaktus (a)-tól (b)-ig mozog, akkor ezáltal az antennába kapcsolt önindukció az (1) és (2) tekercsek kölcsönös indukciója folytán sokkal gyorsabban növekszik, mint ahogy az a rézszalagtekercs bekapcsolt része önindukció értékének megfelelne. Ezzel az elrendezéssel teihát az aránylag igen nagy rézszalagspirálisok elkerülhetők anélkül, hogy amellett az összhatás csökkenne. További haladást jelent a 4. ábra szerinti kapcsolás. Ebben a kapcsolásban nem az egész lapos rézszalagtekercs van a primér lökőkörbe kapcsolva, mint a 3, ábrában, hanem annak csak egy része, (a)-tól (c)-ig. Ha a (8) kontaktus az (a) ponttól a (b) pont felé csúszik, akkor az antenna és primérkör közötti kapcsolás a (c) pontig konduktív, a (c) pontban tehát a 3. ábra szerinti kapcsolásnak fog megfelelni. Ha a csúszókontaktus tovább mozog a (c) ponton túl, akkor az antenna a primérkörrel konduktív és induktív kapcsolásba kerül, mivel a lapos rézszalagtekercsnek (c)-től (b)-ig bekapcsolt része csakis az antennához tartozik, tehát a lapos rézszalagtekercs (a)-tól (c)-ig terjedő részével és a szilárd variométertekerccsel induktív kapcsolásban van. Ebben az esetben tehát az antenna és lökőkör közötti kapcsolási fok a 3. ábra szerinti kapcsolás által elérhető értéken túl növelhető, a tekercsek megnagyobbítása nélkül. Emellett a primérkör hangolása egyáltalában nem befolyásoltatik. Végül még az az előnye az elrendezésnek, hogyha egyszer a csúszókontaktusnak a lapos rézszalagspirálison való mozgatása által a lökögerjesztésre legkedvezőbb kapcsolási fok be állíttatott, a variométer beállításával való hullámhossz változtatásakor mindig csak az ellenőrzés, illetőleg a kapcsolás utánaigazitása válik szükségessé a kézikerék csekély elforgatása útján.* A tekercsek alakja természetesen lényegtelen,, így pl. lapos tekercsek helyett, egymásba tolt hengeres tekercseket i* használhatunk.
