77274. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tüzelőanyagoknak égési erőgépekbe való befecskendezésére

— 5 — A 3. ábra szerint pl. ezt a hatást azáltal érjük el, hogy az (n) részeket a retortát körülvevő üregen szabadon vezetjük át. A retortában való elégetés által ezeket a részeket erősen hevítjük, mi mellett a legmegfelelőbb hőmérséklet a hűtött részek felé való melegáramlással állítható be, pl. azáltal, hogy a (g) hűtőgyűrűt (3. és 4. ábra) a retorta középrészében többkevésbé emeljük. A hüíőgyűrűt is megoszthatjuk, vagy a hűtőközeget melegebben, vagy hidegebben áramoltathatjuk. Ily módon lehetővé válik az olajok hevítési hőmérsékletének a legkülönbözőbb elgőzölögtetőmelegítőkkel való beállítása. Oly'mótorokná', melyeknél a melegáramlás nagyobb, mint a retortától való meleghozzávezetés, pl. lassan járó négyütemű gépeknél, ezeket a részeket még hevíteni is kell. Ez pl, a 4. ábra szerint oly módon létesíthető, hogy a csatorna felső része, a célszerűen vékonyfalú gyűrűalakú (o) térrel van körülvéve, mely a (q) és (r) csatornák útján a munkahengerrel áll összeköttetésben. A munkahengerből jövő kompressziómeleg által ezek a részek előmelegíttetnek, mielőtt még a tüzelőanyag befecskendezése megkezdődött volna. Ezeket a részeket természetesen más eszközökkel, pl. hőszigeteléssel is a megfelelő hőmérsékleten tarthatjuk. A feltüntetett elrendezésnél két hűtött rész adódik ki, nevezetesen a csatorna bejárata és a retorta középrésze és két forró rész, nevezetesen a retortának az öngyulladási hőmérséklet felett tartott hátsó része és a csatorna hátsó része, valamint a retorta bejárata, mely utóbbiak hevíttetnek, azonban az öngyulladási hőmérséklet alatt tartatnak. A hűtés által az öngyulladás bekövetkeztét addig késleltetjük, míg a retorta levegője olajgőzökkel nincsen telítve, míg a hűtések közötti hevítéssel elérjük azt, hogy a befecskendezett olaj azonnal maradék nélkül elpárolog és szétporlasztatik, míg a retorta hátsó részében lévő túlhevítés következtében a keveredés befejeztével az öngyulladás megkezdése biztosíttatik, , Nagy fontossággal bír lehető Qrős segédrobbanás létesítése, aminek lényeges előfeltéte'e, hogy a tüzelőanyag pontosan a szándékolt időben fecskendeztessék be. Azonban a befúvólevegő nélkül dolgozó ilyen munkafolyamatoknak az a sajátosságuk, hogy a tüzelőanyag a nyomóvezetékben az egyik munkafolyamattól a másikig erősen a csatornába, vagy a munkahengerbe szorúl és az áramló forró gázok és azok szívóhatása következtében meg nem felelő időben a vezetékből kicsepeg. Még akkor sem lehet ezt a káros hatást e'keriilni, ha a csatornát gondosan hűtjük és igen kicsiny térfogatra korlátozzuk és pedig annál kevésbé, mert a befecskendezendő tüzelőanyagmennyiségre való tekintettel a csatornának mindig egy bizonyos csőkeresztmetszetet adunk. A találmány értelmében ezeket a nehézségeket is teljesen elkerüljük azáltal, hogy minden egyes befecskendezés után a tüzelőanyagot a nyomóvezeték mellső részéből eltávolítjuk, hogy a tüzelőanyag még erős hevítés, vagy nyomásingadozások következtében se csöpöghessen ki a vezetékből. Ezt a működési módot pl. az 1. ábra szerint azáltal érhetjük el, hogy a (d) nyomóvezeték mellső részéből az (s) fojtó furatot ágaztatjuk le, melyen át a tüzelőanyagmaradék a tüzelőanyagtartály-a visszafúvatik. A fojtás beállítása a (t' fojtócsavar segélyével történik, melyet az 5. ábra szerint az (o) emelő és a (w) alaktárcsa által kevéssel a befecskendezés befejezte előtt felemelt (u) szelep helyettesíthet. Ugyanezt a hatást érjük el a 6. ábra szerint azáltal, hogy az (x) rüzelőanyagkölyű a nyomóvezetékben lévő olajmeny-, nyiség egy részét visszaszívja, amennyiben az (y) nyomószelepet a nyomólöket végén nyitja, úgy, hogy a közvetlenül ezt követő szívólöketnél a tüzelőanyag addig áramlik vissza a szivattyúhoz, míg a nyomószelep a fészkére nem került. Emellett azonban a kölyű, illetve vezérlése ponto«