77027. lajstromszámú szabadalom • Meredek lövegű löveg
szorul úgy, hogy az (1) esőágy és a, (7) fogas ív eltolhatatla.mil vannak egymással összekapcsolva. Ennek következtében a fogas ív elmozgatásakor a csőágy, a cső és az irányzék is elmozgattatik. A (11) horoggal szilárdan összekötött, (14) csapágy szem mel, a (15) vonórúd közvetítésével, a (16) tengelyre fölerősített (17) emeltyű van csuklósan összekötve. A (16) tengelynek elforgatása azáltal történik, hogy a (18) csap körül elforgatható, meggörbített (19) emeltyűnek szabad végét (5. ábra) megemeljük, amikor is ezen emeltyű mozgását a (20) hajtókar a (17) emeltyűvel közli. Ha a (16) tengelyt jobbra forgatjuk, akkor a (11) horog visszahúzatik, vagyis a (7) fogas ív és az (1) csőágy közötti kapcsolás szétbontatik. Ekkor lehetővé válik a esőágyat a csővel együtt a, teljes vonalakkal föltüntetett nagyobb eleválási állásból az eredményvonalakkal föltüntetett töltőállásba elforgatni anélkül, hogy a fogas ív, a magassági irányzógép és az irányzék elmozognának. A lövegtalpra a (21) csap segélyével (1. ábra) a (22) rúgó van fölerősítve, melynek másik vége az (1) csőágy megfelelő pontján elrendezett (23) csappal van összekötve. Ha már most a (3) csőágytartót, ill. az (1) csőágyat a (7) fogas ívhez képest elfordítjuk, akkor a. (22) rúgó erősebben feszülvén meg, a (3) csőágytartót a kapcsolási állásba visszalendíteni iparkodik. A (22) rúgó a leírt elrendezésnél egyúttal arra is fölhasználható, hogy a csőnek mellső túlsúlya, mely esetleg a forgási tengelynek az e körül lengő tömegrendszer súlypontja mögé való eltolása folytán létesül, a csőnek bármily állásánál kiegy enl í ttessék. A rajz alapján ugyanis közvetlenül belátható, hogy a (22) rúgónak forgató nyomatéka, mely a csövet a forgási csapok körül elforgatni iparkodik, a csőállás változásával együtt folytonosan változik. Már most könnyen lehet a (22) rugót akár akként elrendezni, hogy az a cső mellső részének túlsúlyát bármily esőállásnál teljesen kiegyenlítse, akár akként, hogy az akkora túlerővel bírjon, hogy annak hatása alatt a cső önműködően forduljon vissza a töltőállásból a lőállásba, (llv foganatosítási alak van a 6. ábrában föltüntetve és alább leírva.) Abban az esetben, amelyben a csőnek mellső része nem bír túlsúllyal, célszerű a (22) rúgónak egyik [a (21) csappal öszszekötött] végét az (5) lövegtalp helyett a (7) fogas ívre fölerősíteni; minthogy ekkor a rúgó közvetlenül azon részek között van elrendezve, melyek a csőnek a töltő állásba való elfordításakor egymásból ki kapcsoltatnak, az a löveg irányítása alkalmával a (9) magssági irányzógép mozgását nem fogja. befolvásolni. Az (1) csőágyra fölerősített: (24) tokban a (25) rúgó hatása alatt álló eltolható (26) csap van elrendezve, mely a (27) zárolónak zárt állásánál annak alsó lapjához szorul. Ha. a zárolót kinyitjuk, akkor a (26) csap fölfelé mozog és az (!) csőágyon elrendezett kétkarú (28) emeltyűt (29) forgási csapja körül elforgatja amikor is az emeltyűnek mellső vége sülyed és ennek (30) bütyke a (7) fogas íven kiképezett megfelelő (31) fészkek közül az egyikbe behatol. A (31) fészkek a kilincskerekek fogai hoz hasonlóan akként vannak kiképezve hogy a (30) bütyök a csőnek a töltő állásba való elforgatásakor a fészkek élőt tovamozogni képes; a bütyöknek ellen kező irányú elmozgását azonban a fész kek meggátolják. Ha a (2) csőnek nagyobb eleválási ál lásánál (5. ábra) a csövet, miután a (11' kapcsoló horgot kikapcsoltuk, a lőállás ból a töltőállásba visszük, akkor a (22 rúgó megfeszül és a csövet ismét, a lő állásba visszahúzni iparkodik. Mihely azonban a závárzatot kinyitottuk, a (28 emeltyűnek (30) bütyke az egyik fészek kel kapcsolódik és így a (22) rúgót rög zíti, vagyis a, cső visszafordulását meg gátolja, amikor is a csövet könnyen It
