77015. lajstromszámú szabadalom • Gördülő eke
(2) csoroszlya, miely szintén ismert módon van a (4) szőri tójszerkezet és az (ö) lemez segélyével a (3) vonórúd'ra fölerősítve, A (3) vonórúd a (6) szarvakl<ial egy darabba van egyesítve és az dkekereit aldiallalával a rajzban föl nem tüntetett csavarok segélyével vagv bármely más módon összekötve. Az ekének hátsó része a (7) görgőn nyugszik, mely az ekekeret hátsó részébein ágyazott (8) tengely körül forog;. A (8) tengelynek (9) csapágytarlóin elrendezett (10) kés (3. ábra) arra szolgál, hogy azokat a talajmészeket, melyek a (7) görgőnek forgása 'közben esetleg a görgőhöz tapadtok, eltávolítsa. Azi eki'jnck mellső részién, az (1) szán tó vas mögött oldalt a ferdén álló (11) forgok orcng van elrendezve (2. ábra), melynek mellső élén az ekének (12) tarlólapja részben átnyúl (1. ábra). A (11) korong egy, az ekekereten a korong mögött elrendezett föl nemi tüntetett tengelyen egy kettős csapágyban van ágyazva, mely a tengelyre hald hosszirányú és hairántirányú nyomásokat fölfoga. A (1) korong mögött az ekieker etben a kissé ferdén kifelé és hátrafelé áilló (13) görgő van elrendezve (3. ábra), mielymek (14) tengelye (2. ábra) alul az ekekeretnek alsó részén elrendezett (15) ferde talpcsapágyhan (1. ábra) és fölül a szarvaknak (16) mellső harántrúdjában (2. ábra) van megerősítve. A (13) görgő különlegesen van kiképezve, amennyiben annak átmérője fölfelé nagyobbodik oly célból, hogy a görgő egyrészt a (11) koronghoz illeszkedhessek (1. ábra), melynek hátsó éle valamivel a (13) görgőnek mellső éle előtt fekszik, és hogy másrészt a fölszántott talaj forgatását támogassa. A (2) csoroszlya ési az (1) szántóvas által hasított és megemelt talaj -hasábok az lekéinek előremozgása közben ekként a majdnem1 függélyes (12) tartólapba ütköznek, ennek hosszában, mely sokkal kisebb, mint a szokásos ekéknél, végigcsúsznak és a (11) korongnak alsó részébe ütköznek, mely korong a föltüntetett nyil irányában (2. ábra) hátrafelé forog. A (11) korongnak kifelé hoimiorú alakja következtében a talaj hasábok fölső része kifelé fordul; a talaijhasáboknak ezen kifelé fordítását a (13) görgő elősegíti, mely felé a tála jhasáb a (11) korongtól csúszik és mely a föltüntetelt nyíl irányában forog. A (13) görgő a (11) koronghoz hasonlóan akként van (14) tengelyén ágyazva, hogy úgy a tengellyel párhuzamos, mlint1 az arra merőleges nyomások a görgőben magában elrendezett kettős csapágy által fölforgatnak. A (13) görgő mögött egy a rajzban föl nem tüntetett kés van elrendezve, m'ely szükség esetén meggátolja rögöknek az ekébe való hatol ását. Az ekének másik oldalán a (17) korong van elrendezve (9. ábra), m'ely domború oldalával az ekének a korong síkjával különben párhuzamos (18) oldalfalából kissé kiáll (. ábra). Ezáltal a talaj az ekének ezen részére nyomást gyakorol és a (17) korongot az ekének előremozgásánál forgatja, amikor is a (18) eke fa,Inak fölső része a (17) domború korongnak fölső falán kissé túlnyúl és az esetleg a koronghoz tapadó rögöket kés m|ódjá|rai eltávolítja. A (17) korongnak kissé ferde tengelye a (18) ekefalban elrendezett (19) kengyeliben szilárdan van megerősítve. Ezen korong is akként van tengelyén ágyazva, hogy úgy a tengelyre merőleges, mliml az ezzel párhuzamos nyomások egy kettős csapágy által fölforgatnak. A (11) és (17) korongnak, valamiint a (18) görgőnek csapágyai célszerűen golyós csapágyak. Iia az ekének laza talajban kell dolgoznia pl. burgonyaágyakban vagy már fölszántott szántóföldön, akkor az ekének, az 1—4. ábrákban föltűnte tett alaktól eltérően, az 5—7. ábrákban föl tüntetett alakot lehet adni. A (11) korongot és a (12) tarlólapot ekkor elhagyjuk. A (12) tarlólap helyett a szélesebb és ferdébben álló (20) lemezt rendezzük el (5. ábra) és a (13) hengert előbbre helyezzük úgv, hogy a (20) lemtez a megemelt talajhasábokat közvetlenül a (13) hengernek mellső oldalához vezeti. Azáltal, hogy a keret talprészét és a (lö) merevítőrudat lyukakkal látjuk el és hogy egy második (21) tartalék csapágyat rendezünk el, egyazon ekét, szükség szerint, réti
