76954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyű szénhidrogének kitermelésének fokozására olajgáznak vagy karburáló gázoknak nehéz ásványolajokból vagy ezek párlati termékeiből való előállításánál, valamint vízgáznak és más efféle gázoknak ezen anyagokkal való karburálásánál
_ 2 -hoz vezettetnek és azzal együtt földolgoztatnak. Azt kellene hinni és minden szakember eddig ezen a nézeten volt, hogy a kátrányszerű maradékoknak az elgázosítandó olajhoz állandóan újból való hozzávezetése által ez lassankint annyira rosszabbíttatik, hogy gázfejlesztésre és karburálásra már egyáltalán nem, vagy csak igen rossz hatásfokkal alkalmazható. Azonban azt tapasztaltuk, hogy benzinre és gázra való tökéletes földolgozás állhat be, ha a destruktív lepárolás 500—650 C fok mellett eszközöltetik és a kátrányos termékek újból ismét a friss olajhoz hozzávezettetnek. A katalizátor (pl. vasoxid) hőmérsékletét előnyösen abban a mértékben növeljük, a melyben a friss olaj mindig több és több kátrányszerű terméket tartalmaz. Az eljárás azonban mihamar veszteglő állapotba jut, amelyben azután megfelelő hőmérséklet mellett ugyanannyi kátrány keletkezik, mint amennyi megbontatik úgy, hogy ezen időponttól kezdve a hőmérséklet azonos maradhat. Ily módon lehetővé válik pl. 100 kg. gázolajból 50—60 m3 13000 kaloriás fölső értékű fűtőgázt fejleszteni, tehát már a gázfejlesztésre nézve is az eddiginél kedvezőbb eredményt elérni és emellett kátrányszerű termékek létesítése nélkül 25—30 kg. benzint nyerni A leírt eljárás a barna- vagy kőszénkátránynak vagy a kátrányolajoknak földolgozására is alkalmas, könnyebb szénhidrogének (különösen benzol és toluol) nyerése céljából. Minthogy közben egyidejűleg magas értékű gá: zok keletkeznek, azok vízgáz karburálására is alkalmazhatók. Ezáltal meg van adva a lehetőség, vízgázt kátránnyal vagy kátrányolajakkal aromás vagy benzinszerű szénhidrogének egyidejű nyerése mellett karburálni, ami főkép akkor bír jelentékenyebb fontossággal, ha a vízgázt szénből melléktermékek (ammóniák és kátrány) nyerése mellett állítjuk elő. Jelen leírásban „könnyű“, illetve „illó, benzinszerű“ szénhidrogéneknek azon anyagokat jelöljük meg, melyeknek forrpontja körülbelül 50—180° között van és a kereskedelmi forgalomban ligroin, petroleum-aether, petroleum-benzin, mótor-benzin. nehéz benzin, lakkbenzin és más ily neveken ismeretesek. „Nehéz ásványolajak“ alatt azokat értjük, melyeknek forrpontja a 200°-ot meghaladja és melyek kereskedelmi forgalomban zöld- és kékolaj név alatt szerepelnek. „Nagy molekulás“ szénhidrogéneknek, melyek kátrányt képeznek, oly anyagokat nevezünk, melyeknek forrpontja 200 fokon fölül van, de a „nehéz ásványolajaktól“ abban különböznek, hogy pirogén megbontás által létesítettek és ennek folytán bonyolultan összetett anyagokat tartalmaznak, melyek az eredeti ás vány olajakban nem fordulnak elő. A rendes hőmérsékleten gázalakú szénhidrogének az előbb említett folyós szénhidrogénektől megkülönböztetve akkor neveztetnek ., könnyű“ szénhidrogéneknek, ha a füstölgő kénsavban nem oldhatók; ide tartoznak a methán, aethan, propán stb., míg „nehéz, gázalakú szénhidrogénekének a füstölgő kénsavban oldhatók, különösen az aethylen, benzol- és toluol-gőz neveztetnek. Szabadalmi igények. 1. Eljárás könnyű szénhidrogének kitermelésének növelésére olaj gáznak vagy karburáló gázoknak nehéz ásványolajokból, barna- vagy kőszénkátrányból vagy ezek párlati termékeiből való előállításánál, valamint a vízgáznak vagy más efféle gázoknak ezen anyagokkal való karburálásánál, célszerűen katalizátor (pl. vasoxid) alkalmazása mellett, azáltal jellemezve, hogy az ásványolajaknak alacsony (500—650°) hőmérséklet mellett történt megbontása és a könnyű szénhidrogének leválasztása után visszamaradó maradékok az újonnan hozzávezetett ásványolajjal mindig újból wyomi
