76922. lajstromszámú szabadalom • Fékezőszerkezet művégtagok számára
tünteti föl. A rajzok kissé vázlats>zerűek és a lábcsuklónak nagy hajlító és nyújtó rúgói el vannak hagyva. A 3. ábrában szemléltetett terheletlen helyzetben a fékezés az (a.) tengelyen forgatható (d) tömb billentése által nem léphet föl, ha a térd meghajlíttatik és ennek következtében a (b) szalag hátulról előre csúszik a tömb körül. A fékezést, mint a 2. ábrában, az "(r) megakasztósizerkezet gátolja meg, mely a fékező tömbbel szilárdan összekötött (ni) orra támaszkodik. Ha a láb már most megterheltetik, akkor (c) tengelye az öt támasztó sínvégeknek rövid (s) hasítékaiban fölfelé csúszik, miközben az erős (f) rugók és egyúttail a szerkezet gyönge (f) rúgó ja is összenyomatik és ez utóbbinak mellső vége megemeltetik. Ezáltal az (n) orr fölszabadul és minden ekkor létesülő hajlás önmagát fékezi a tömb billentése által. A kinyújtás, mely alatt a szalag élőiről hátrafelé csúszik a tömb körül, a rögzítés kiváltása által nem befolyásol tátik, amint ez minden bővebb magyarázat nélkül is kitűnik. A kiváltás más módját szolgálja az (r) rögzítőszerkezethez erősített (g) súllyal terhelt (p) inganyúlvány. Ha a terheletlen lábszár a földtől való ellökéskor előre leng, akkor ez a mozgás az alsó lábszár számára a térdcsuklóban föllépő teljes ki nyújtás által hirtelen fékeztetik, vagy egy ezen teljes nyújtást korlátozó szalag megfeszítése által, mely az (u) orr mögött a fölső lábszártól a sarokig szalad. A (g) súly ekkor tehetetlenségi nyomatéká nál fogva a (p) ingát előre, az (r) rögzítőszerkezetet pedig lefelé rántja, az (n) orr fölszabadul és a lábszár a levegőben fékeztetik, ha az alsó lábszár ekkor hajlásban hátrafelé akar mozogni. Ez a körülmény, kapcsolatban az említett sarokvonószervvel, fontos a természetes járás elérésére. Ha a lábszárnál hajlásra való igénybevételével a tömb bi Menése megszűnik, akkor az (s, p) rúgó ismét viszszahozza helyzetébe, az orr visszalép és a rögzítőszerkezet becsappan. Az (sch) szabályozócsavar állításával a tömb billenése korlátozható és ezáltal tökéletlen fékezés érhető el a szalagnak lassú átcsúszásával kiváltotit, féknél, ahogy ez pl. kétszeresen amputáltak számára szükséges. A térdcsukló és más, pl. a könyökcsuklók számára két ilyfajta, keresztezve elrendezett szalagos féktömböt is el lehetne rendezni, úgy hogy úgy a behajlítás, mint a kinyújtás tetszés szerint vagy egyidejűleg fékezhető, vagy csupán egyikük fékezhető, vagy mind a kettő szabad lehet. Szabadalmi igények. 1. Rögzítő- és fékezőszerkezet művégtagok számára, főleg a térd számára, jellemezve azáltal, hogy egy, az egyik végtagrészből a szomszédos részen át vezetett szalag (szíj, csuklós lánc) ívalakban van vezetve egy, a másik részben excentrikusán fölfüggesztett tömb körül, úgy hogy a szalagnak az egyik irányban való el csúsztatása folytán a tömb kibillen, ellenfalhoz szorul, amikor is a tömb és az ellenfai között megszorul, míg ellenkező irányú csúszás fékezőhatást nem vált ki. 2. Rögzítő- és fékezőszerkezet, jellemezve azáltal, hogy a fékezőszerkezetnek bekapcsolását a tömb rögzítőszerkezete mindaddig meggátolja, míg a kiváltás megtörténik, mely kiváltás vagy egy, a végtag terhelésekor ezen végtagon belül létesülő elcsúszás,, vagy pedig egy, a tartón működtetett kiváltószerkezet, vagy végül egy, a végtagban mozgathatóan elrendezett súly tehetetlenségi nyomatéka által jön létre. (1 rajzlap molléklettel.) i’alJas nyomda. Budapest : I I 1 NYOMD/
