76821. lajstromszámú szabadalom • Lövegirányítókészülék
kel koaksziálisan és ettől függetlenül forgatható (J) tárcsán van elrendezve. Az (il) jellel ellátott (J) tárcsa (i2) fogas szegmenst hord, mellyel az (A) tokban forgathatóan ágyazott (K) tengely egyik végén elrendezett kis (ki) fogaskerék áll kapcsolatban. Másik végén e (K) tengely egy második kis (k2) fogaskereket hord, (2. és 3. ábrák) melynek forgatása az (A) tokban eltolhatóan ágyazott (M) rúd segélyével történik, mely rúd egyik végén a kis (k2) fogaskerékkel kapcsolatban álló (ml) fogazással van ellátva (3. ábra). Másik végén az (M) rúd (m2) csapot hord (2. és 3. ábrák) mely a (D) csavarkerékkel könnyen oldható módon mereven összekötött (N) tárcsa spirálisalakú (ni) görbe hornyába nyúlik be. A helytálló (al) jelt akkor használjuk, ha magára a találandó célpontra iránvzunk, a mozgatható (il) jelt ellenben akkor, ha azon pontra irányzunk, mely más magassági helyzetű, mint a találandó célpont, mely tehát utóbbi fölött, vagy alatt van. Tegyük föl, hogy e pont 10 m.-rel a találandó célpont fölött van. Az első esetben az irányzás művelete a következő módon megy végbe. Mindenekelőtt az elektromos, távolba kormányzó berendezésnek a parancsnoki helyen levő jeladóját a célpont távolságának megfelelően beállítjuk. E beállítás a (Gr) elektromotor hajtó tengelyének elforgását idézi elő, mely elforgás a (giH) csavarkerékáttétel útján a (hl) mutatóra vivődik át. A (hl) mutató tehát a. (Gr) elektromotor tokjával mereven összekötött (E) csavarkerékhez képest a céltávolságnak megfelelő szögállást kap. Most az (E) csavarkereket, a. (G) elektromotorral és a (glH) csava rkerékáttétel önzáró hatása folytán az (E) csavarkerékkel kapcsolt (hl) mutatóval együtt, (al. Cl) kézikerék forgatásával addig forgatjuk, míg a (h) mutató az (al) jellel szemközt jut. A (Cl) kézikerék forgása egyszersmind a (C, D, Dl. hl) áttétel közvetítésével a (B) irányzékrúdra vivődik át és pedig úgy, hogy az irányzó vonal a lövegcső tengelyéhez képest a céltávolságnak megfelelő hajtást kap. A második esetben, azaz ha nem magára a találandó célpontra irányzunk, hanem a 10 m-rel efölött levő pontra, az irányzó vonalnak azonos céltávolság mellett, az irányzó készülék megtörtént beállítása után, a lövegcső tengelyével olyan szöget kell képeznie, mely bizonyos értékkel kisebb, mint ama szög, melyet a fönti első esetben képezett az a. lövegcső tengelyével. Ez érték nagysága bizonyos állandó magasság’külömbség esetén csak a távolságtól függ és pedig: növekedő távolságnál fogy. Az (ni) görbe horony alakjának kellő megváltoztatásával már most nyilvánvalóan könnyen elérhető, hogy a mozgatható (il) jel az irányzó készüléknek a (Cl) kézikerék .forgatásával eszközölt beállításakor, az (N, ni, m2, M, ml. k2, K, ki, i2) áttétel segélyével, a helytálló (ai) jelhez képest mindig pontosan ugyanolyan értékkel forogjon el, hogy az irányzó vonal az említett magasságkülömbség tekintetbe vétele mellett a lövegcső tengelyéhez képest a kellő hajtást kapja, ha az előbb az (E) csavarkerékhez képest ugyanazon módon, mint a fönti első esetben a céltávolságnak megfelelően beállított (hl) mutatót a helytálló (al) jel helyett most a mozgatható (il) jellel hozzuk szemközt. Minthogy minden egyes magasságkülömbségnek megfelelően az (ni) görbe horony más és más alakja adódik ki, természetes, hogy — ha több magasságkü- 1 ömbségTŐl van szó — mindegyik vnagasságkiilömbségnek megfelelően más-más, megfelelően alakított (ni) görbe horonynyal ellátott (N) tárcsát kell használni, azaz a, rajzon föltüntetett és e célból könnyen oldhatóan megerősített (N) tárcsát, — szükség esetén — másikkal kell fölcserélni. Szabadalmi igények. 1. Lövegirányzó készülék, azáltal jellemezve, hogy olyan pontra való irány
