76814. lajstromszámú szabadalom • Lövegtöltényhüvely

forrasztás alkalmazása több okból (különböző kiterjedés és rugalmasság stb.) kerülendő, többek között javaslatba hozták a köpenyrésznek kétszer 360°-on túlmenő tekercsalakban összehajlított lemezből való előállítását; az il}7 hüvellyel azonban, melynél az illesztési helyen kellő tömítés céljából háromszoros réteg, a többi helyeken pedig kettős réteg van és melynél ez okból pld. a fenékrésszel való kapcsolatot csak sajátos, aránylag bonyolult kiképzésű, nem jól tömítő fenékrésszel lehetett elérni, a fönti követelményeknek kellőképen megfelelni nem sikerült.

A találmány szerint már most minden tekintetben kielégítő eredményt érünk el azzal, hogy a töltényhüvely köpenyrészét két, pld. acéllemezből egyszeresen összehajlított külön hengerből alkotjuk, amelyeket oly módon helyezünk egymásba, hogy egymásnak illesztési hézagait (kívül, illetve belül) kölcsönösen födjék, mely megoldás lehetővé teszi a hengerek alsó végének alább ismertetendő oly kiképzését, hogy a szokásos, egyszerű kiképzésű hüvelyfenék megtartásával tökéletesen töraítő és a csőben való megszorul ás elleni kellő rugalmassagú kapcsolat létesíthető a köpeny- és fenékrész között, miniellett a szóbanforgó egyéb követelményeket is teljesen kielégítjük.

A mellékelt rajzon a találmány szerinti töltényhüvelynek néhány példaképen! foganatosítási alakja látható. Az

1. ábra az egyik foganatosítási alak hosszmetszete. A

2. ábra a köpenyrész harántmetszete. A

3. és 4. ábrák egy másik foganatosítási alak köpenyrészét nézetben, illetve fölülnézetben mutatják. Az

5. ábra egy további foganatosítási alak alsó részének nagyobb léptékű nézete a fenékrész nélkül. A

6. ábra ugyanazt a fenékrésszel egyesítve mutatja.

Az 1. és 2. ábra szerint két, pld. acéllemezből illesztési hézag meghagyásával hajlított (:!., 2) hengerköpeny akként van egymásba helyezve, hogy — amint azt a

2. ábra mutatja — az (1) henger (7) illesztési hézagát a (2) henger (belülről), az utóbbinak (7') illesztési hézagát pedig az (1) henger (kívülről) födi. Ily módon a meghagyandó aránylag szűk illesztési hézag kivételével mindenütt egyenlő (kettős) rétegvastagság van, ami — magának a hengertestnek kellő rugalmassága és tömítése mellett — lehetővé teszi, hogy azt a szokásos, egyszerű (a jelen példában vasból készült) (3) hüvelyfenék alkalmazásával hozzuk a fenékkel kellően tönn'tő és emellett rugalmas alakváltozást megengedő kapcsolatba, melyet célszerűen, valamennyi foganatosítási alaknál, a következőképpen létesítünk:

Mindegyik (1, 2) hengernek a (3) fenék fölső fölületéhez simuló alsó vége, pld. a centrális nyílás széléig menő sugárirányú (6), illetve (6') bemetszésekkel van ellátva (3., 4. és 5. ábrák), vagyis síkba fejtett állapotban a henger alsó vége fogasrúdhoz ha- I sonló alakú.

Emellett az elrendezés olyan, hogy az egyik hengernek két-két bemetszés közötti I szektorai (fogai) a másiknak bemetszéseit i födik. Világos, hogy e bemetszések egyrészt | megkönnyítik a vashengerek alsó végének a föltüntetett alakra való haj lítását és más! részt kellő rugalmasságot eredményeznek. A belső (2) henger alsó végébe célszerűen még a hasonló görbületű tányéralakú (4) tömítő betétet fektetjük és azután az egészet a fölülről beillesztett és alsó szélén visszahajlítandó (a föl nem tüntetett gyújtócsavart fölvevő) (5) szögeccsel egyesítjük és pedig oly mértékben, hogy a szegecs egyrészt kellő tartást és tömítést biztosítson, másrészt azonban a hengerköpenyeknek rugalmas tágulását, illetve összehúzódását lövés közben, illetve után lehetővé tegye. A

(2) henger fölső részének a behelyezendő lövedéktest átmérőjénél célszerűen valamivel kisebb belső átmérőt, vagyis a köpenynek (fölfelé szűkülő értelemben) csekély konicitást adunk, a lövedéktest kellő, rugalmas megfogása céljából.

A 3. és 4. ábrákon oly foganatosítási alak látható, melynél a 2. ábra szerinti harántmetszeti alak csak a hengerek alsó részére van megtartva, míg a fenék fölött az egyik