76766. lajstromszámú szabadalom • Előrefutó csővekkel bíró löveg, melynél a cső űtegállása a töltő- és irányítóállásával esik össze
— 2 gyanánt kiképezett (B) fölső lövegtalp (b, I)) vezetőlécein fut. Akkumulátor gyanánt a (C) rúgó szolgál, mely a (D) fékltengerre van tekercselve és melyet az vagy a (hl, bl, 1)2) lécek vezetnek. A hátsó rúgótámasztékot a fölső lövegtalp (b3) födele, a mellső rúgótámasztékot pedig a (d) feszítő csavarház alkotja, melynek menetei a fékhenger menetének felelnek meg. A feszítő csavarháznak ezenkívül villaszerű (dl) toldata van, mely a fölső lövegtalp (b2) lécére fogódzik és a feszítőcsavarház elfordulását ily módon meggátolja. Az (A) csövet az (E) rögzítőberendezés tartja a töltő- és irányzóállásban. Amint ennek (e) peckét a fékhenger (d2) vezetékéből kihúzzuk, az összenyomott (C) rúgó a fékhengert és csövet mindaddig tolja gyorsuló mozgással előre, míg ez a (Dl, Al.) helyzetbe nem jut, melyben a lőszertöltetet az itt le nem írt önműködő berendezés föllobbantja. Ezuán a csövet a fonni aradó visszalökő erő az irányzóállásba hajtja vissza, hol azt az (e) pecek újból föl fogja. A rúgó akkumulátort tehermentesítő berendezés már most abban áll, hogy a (d) feszítőcsavarházat a fékhenger külső menetén tetszőleges messze lehet előrecsavarni, míg a. (d) feszítőcsavarház a fölső lövegtalp (14) mellső elzáródarabjába nem ütközik. A nem forgatható csavarház eltolására a következő berendezés szolgál: A fékhenger mellső vége az (al) csőtoldatban forgathatóan van ágyazva, a fékhenger (d3) hosszanti hornya pedig az (F) kúpkerék egy ékjére fogódzik, mely kúpkerék .eltolódását az (f) kivastagítás gátolja meg, forgását pedig a kis (0) kúpkerék idézi elő, melynek tengelyére a (J) kéziforgattyú húzható föl. Amint a fékhengert a kéziforgattyú segélyével a (K) nyíl irányában forgatjuk, a mozgatható (d) rúgótámaszték mindaddig előre tolódik, míg a fölső lövegtalp (14) zárófödelébe nem ütközik. Ilymódon tehát a (0) akkumulátorrúgó feszültségét tetszés szerint csökkenthetjük. Ha már most a forgattyút ellenkező irányban forgatjuk, a cső mozdulatlan állapotánál a rúgót mindaddig összenyomjuk, míg az egyes menetek szorosan egymásra nem fekszenek, vagy a fékhenger csavarmeneteinek végét el nem érte, mi a további visszacsavarást meggátolja. Ha a lőszertöltet a pontozva jelzett (Al, Dl) állásban föl nem lobbant, a csövet ütközőberendezés segélyével kell megállítani, mielőtt. a (d) feszítőcsavarház a fölső lövegtalp (bl) elzáró födelét érné. Míg a kiterjedő rúgó nyomása nagyobb, mint a visszatolandó eső ellenállása, a feszítőcsavarházat mozdulatlannak lehet tekinteni. Ha már most a fékhengert a (K) nyíl irányában forgatjuk, a csövet magával vive, a feszítőcsavarházzal együtt hátrafelé mozog. Ez a mozgás addig tart, míg a mozgó részek valamelyike a fölső lövegtalp valamely fix részébe nem ütközik. Ha már most a. fékhengert a (K) nyíllal ellenkező irányban forgatjuk, először a cső mozdul el a fékhengerrel együtt mindaddig, míg az (e) pecek a további elmozdulást meg nem gátolja, ezután pedig a feszítőcsavarházat mindaddig viszszafelé toljuk, míg a rúgóakknmulátor ismét a, tüzeléshez szükséges végállásába nem jut. Hogy a kúpkerékáttevés elkerülhető legyen, a fékhenger végére közvetlenül is lehet forgattyút fölékelni, mikor a fékhengeren igen kis emelkedésű meneteket. létesítünk. Minden további magyarázat nélkül érthető, hogy a kis kúpkerék tengelyének a magasságirány géppel vagy az irányzékbeállítóval tetszőleges áttevések útján történő kapcsolása által elérhetjük azt, hogy az elevációszög növekedésénél a. zakkumulátor végfeszültsége is növekedjék, a depressziószög növekedésével pedig csökkenjen, hogy így a visszafutás útja állandó maradjon. Magától érthető, hogy ekkor a berendezést akként kell kiképezni, hogy a rúgó feszültségét emez önműködő beáll r nyom 1
