76700. lajstromszámú szabadalom • Lőszerheveder géplőfegyverekhez
Megjelent 1920. évi junius hó 26-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 76700. szám. XIX/o. OSZTÁLY. Lőszerheveder géplőfegyverekhez. SZAKÁCS GÁBOR GÉPSZERKESZTŐ MÉRNÖK EISENACHBAN. A bejelentés napja 1918 január 28-ika. Elsőbbsége 1917 október hó 29-ike. 'Ismeretesek már olyan lőszerhevederek géplőfegyverekhez, amelyek bizonyos távolságokban csuklósán összekötött harántrudakból állanak és a töltények számára rugalmas szorító közegekkel vannak ellátva. Ezek a harántrudak csuklók vagy hajlékony huzalok, illetve szalagok útján akképpen vannak egymással összekötve, hogy a csuklópontok összekötő vonala a tölténykörhöz vagy ennél valamivel kisebb körhöz érintőleg fekszik. Ezeknek a kiképzéseknek az a hátrányuk, hogy a hevedernek az adogató kerekein való tovamozgásánál a heveder osztása vagyis a töltények távolsága egymástól nagyobb, mint a síkban mozgó hevedernél, úgy hogy fogazott adogató kerekek, amelyek a heveder biztos mozgatását teszik lehetővé, nem alkalmazhatók. Az említett kiképzésű hevedereknél ezenkívül a töltények helyzete a hevederben megbízhatatlan és azok bevezetése a fegyver csövébe bizonytalan. Egyes eddig ismeretes lőszerhevedereknél még a hevedernek síkban való tovamozgatásánál sincsen megadva annak a lehetősége, hogy a heveder osztása biztosan betartassák' vagy a töltények biztosan rögzíttessenek. A találmány tárgyát tévő löszerheve'dernél ezek a hátrányok azáltal vannak megszüntetve, hogy a lényegében ívalakú keresztmetszetű harántrudak két hajlékony szalag vagy másefféle segélyével akképpen vannak csuklósán egymással összekötve, hogy a csuklópontok összekötő vonala megközelítőleg vagy pontosan a töltényközéppontok összekötő vonalába esik. Ezen kiképzés lehetővé teszi, hogy a szokásos kiálló peremű töltények használata esetén forgó adogató kerekeket alkalmazzunk, mert az osztás állandó marad akár sík, akár görbe pályán történik a heveder továbbmozgatása, továbbá, mert a töltények a merev ívalakú rúdban biztosan vannak ágyazva, emellett azonban a töltény a rúdra lényegileg merőleges irányban emelhető le. A harántrudak előnyösen I-alakúak és az oldalt nyúló karok, sőt adott esetben a rudak maguk is ívalakban vannak kiképezve. A harántrudak, illetve azok karjai, továbbá az átfutó összekötő szalagok számára ívalakú szorítókat képeznek. Összekötő szalagok gyanánt előnyösen huzalköteleket használunk. A harántrúd körülbelül középen a töltény számára egy vagy több U-alakú szorító rúgóval van fölszerelve. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát tévő lőszerheveder egy kiviteli alakja példaképpen vázlatosan van föltüntetve. Az NYOMDAHIBA«*
