76656. lajstromszámú szabadalom • Berendezés és munkaeljárás szén nyerésére, a ligninnek a szulficellulozalúgból való kicspása által
el. Továbbá a tisztítással és javítással járó föntemlített hátrányokat is elkerüljük. Minthogy az első kezelési fokozathoz szánt tartányokban a lúg, aránylag csekély nyomás alatt csak egyszerűen fölmelegíttetik, ezek a tartányok oly nagyok lehetnek, hogy térfogatuk a magasnyomású autoklávok térfogatának sokszorosát teszi ki, úgy hogy ez utóbbiak számára mintegy raktározótartályokat képeznek, amelyekből a lúgot időről időre átvezetjük az autoklávokba. Mivel az első tartányok vagy kazánok igen nagy méretűek, a lúgot megszakítatlan áramban vezethetjük be, miáltal az első kezelési fokozaton folytonos üzemben dolgozhatunk. Ennek nagy jelentősége szintén nem szorul bővebb magyarázatra. A rajzon példakép szulfitlúg elbontásához alkalmas berendezés vázlatos képe látható. (A) és (B) két nagy, alacsony nyomású tartány (egyenként pl. 100—150 m vagy még nagyobb űrtartalommal) szakadatlan lúgbevezetéssel és kívül elhelyezett (va) és (vb) fűtőkamrák segélyével való közvetett fűtéssel. Természetesen a kazánok belsejében is rendezhetők el fűtőcsövek, mint a (B) tartálynál (s)-sel jelezve van. (Cl, C2 és C3) autoklávok, amelyekben a lúgot magas nyomás (20—- 22 atm.) és (200—210° C) mellett közvetlen gőzbevezetéssel vetjük alá a végleges kezelésnek és amelyekben a lúgban tartalmazott lignin kicsapása megy végbe. Az esetleg mésztől részlegesen megszabadított és kénsavval kezelt lúgot egyenletes és szakadatlan áramban az (a) csövön keresztül szivattyúzzuk be az (A) tartánvba vagy kazánba. Ez a kazán a (b) lúgcső, a (c) pótvezetékek és a (d) gázcső révén közlekedik a (B) kazánnal, úgy hogy a folyadék fölszínek a két kazánban közel egy magasságban maradnak. A (Cl, C2 és C3) autoklávok az (e) csövön tápláltatnak a szükséges folyadékmennyiséggel. A lúgot az (A) tartányban az autoklávok lefúvatásánál az (f) csővezetéken elvezetett vízgőzzel és gázzal melegítjük, amennyiben ezt a gőzt és gázt a (va) kamrába (ill. a tartányban lévő fűtőcsövekbe) vezetjük, míg a kondenvizet a (g) szelepen bocsátjuk ki. Az ilymódon az (A)tartányban fölmelegített lúg átáramlik a (B) tartányba, amelyben a további fölhevítés pl. 140—150° C-ra az autoklávokból vezet, legjobban fölhevített vízgőz segélyével történik, amely a (h) vezetéken vezettetik be a (vb) fűtőkamrába (ill. a tartányban lévő (s) fűtőcsövekbe), míg a kondenzvizet az (1) szelepen bocsátjuk ki. Hogyha a föntemlített hőmérséklet elérése végett friss gőzt kellene igénybe vennünk, azt az (s) csövekben vezethetjük a (B) kazánhoz. A nyomást (A és B)-ben pl. 5 és 7 at. túlnyomás között tarthatjuk és a (k) vezetéken közvetlenül fúvhatunk be gázt az autoklávokból. A folyamat első fokozatához szükségelt komprimált oxidációs levegőt az (m) és (n) szelepeken vezethetjük be (A)-ba és (B)-be. Rendszerint azonban célszerűbb az oxidációs levegőt csak az autoklávokba vezetni be, hogy az (A és B) tartányokban elkerüljük a reakciós meleg keletkezését és a befúvott gázok melegét lehetőleg kihasználjuk. Az (A és B) kazánokat a (Cl, C2 és C3) autoklávok számára raktározók gyanánt szolgálnak, pl. átlagosan 273-részben lúggal és 1^3- részben gázzal tölthetjük meg. Az autoklávokat a 140—150' C-ra fölhevített lúggal váltakozva és egyenletesen időről időre töltjük meg egyszerű átnyomás útján. Az üres autoklávot először valamelyik másik autoklávból lefúvott gázzal töltjük meg pl. 4—5 at. nyomás eléréséig, mire a lúgot vezetjük be az (e) csövön és (q) szelepen. A gázoknak az (f) vagy (h) vezetékeken való kibocsátása által a folyadékfölszín az autoklávban, amely rendszerint körülbelül 2/3-részig van megtöltve, pontosan szabályozható. A folyadékfölszínnek az autoklávban való meghatározására vízállásmutató alkalmazható vagy a folyadéknyomd/
