76633. lajstromszámú szabadalom • Fölcsatoló sarkantyú
makat okoz és gyakran menetképtelenné is teszi az embert. Jelen találmánynak egyrészt az a célja, hogy az ismeretes fölcsatoló sarkantyúnak ezen hátrányait kiküszöbölje, másrészt pedig, hogy biztosítsa annak a vadászok és gyalogosok előtt ismeretes lábszerelvények előnyét is, amelyet lábbelitartó és lábkímélő gyanánt használnak, amelynek hatása tudvalevőleg abban áll, hogy egybefogja és bensőleg támasztja a láb csontozatát, úgy, hogy elhárítja a gyors elfáradást és nagy mértékben növeli a menetteljesítményt. Az idetartozó vázlatos rajzok a találmány tárgyának kiviteli példáit tüntetik föl. 1. ábra a fölcsatolt sarkantyút mutatja. 2. ábra a sarkantyú fémkengyelét magában, nagyobb léptékű rajzban mutatja. 3. ábra az egész berendezésnek keresztmetszete, még nagyobb léptékű rajzban. 4. ábra egy részletnek nézete. Az (a) sarkantyúkengyel mindkét végére egy-egy (b) széles nyílású kengyel van mereven ráerősítve. A (c) talpheveder mindkét végén egy-egy (d) hasítékkal van ellátva, amely szorosan ráillik a (b) kengyelre. Szükség esetén a (c) talphevedernek egyik vagy mindkét végén még egy második (d’) hasítékot alkalmazhatunk, még pedig akkor, ha a sarkantyút különböző lábnagyságokhoz akarjuk készenlétben tartani. Mindkét (b) kengyelnek azon részén, amely a (c) talpheveder föltevése után előreáll, az 1. és 3. ábrából látható módon egy második (e) szíjat húzunk kersztül. Ez az (e) szíj kettősen fogja át a lábfejet és (f) csattal beállítható. Ezzel az elrendezéssel kettős célt érünk el. Először is a sarkantyú elveszíthetetlenné válik, mert az (e) szíjmintegy elreteszeli a (c) talphevedert. Ezen fölül azáltal, hogy a (b) kengyel feszesen áll a (d) hasítékban, azt érjük el, hogy a sarkantyú nem csúszhatik föl az 1. ábrában pontozott vonallal jelölt állásba. Egyúttal pedig az (e) szíj megfeszítése által még azt is elérjük, hogy a láb csontozatát együvé tartjuk, miáltal a lovasnak gyalogütközetnél és meneteléskor igen jelentékeny, még pedig ugyanolyan könnyebbítést szerezünk, mint amilyet a gyalogos a már említett lábszerelvény használata által ér el. A rajzokból látható elrendezés a találmány tárgyának csupán példaképpeni kivitelét tünteti föl. Több tekintetben tehetünk még változtatásokat anélkül, hogy a találmány védelmi körét túllépnők. Így pld. a (b) szíjkengeylnek nem kell okvetlenül az 1. és 2. ábrából látható rézsútos helyzetben lennie, hanem helyzetével többé-kevésbbé a láb formájához és esetleg mellék-körülményekhez is igazodhatunk. A (b) kengyelnek inkább vízszintes helyzete is lehet rézsútos helyett. Öntvénytömeggyártás (acélöntvény, temperöntvény) megkönnyítése céljából a 2. ábrában látható (b’) alakot használhatjuk. Az sem okvetlenül szükséges, hogy a (c) talpheveder, amelyben (d) és (d') hasítékok vannak, bőrszíjból készüljön, hanem ehelyett a (c) talphevedert akár rúgóacélból, vagy valamely más fémszalagból készíthetjük. Csupán az szükséges, hogy az (a) sarkantyúkengyellel való összeköttetése bizonyos merevséggel és ellenállóképességgel bírjon. Végül még egyszer hangsúlyoztassék a találmány abbéli célja, hogy a sarkantyúkengyel, amely alul egy, a csizmasarknak feszülő (i) nyelven felszik föl, ne csúszhassék föl a pontozott vonalakkal rajzolt állásba. Ezt a célt akkor is elérnők, ha az (a) és (c) részeket a rajzoktól eltérőleg egyetlen egy darabból, pld. acélöntvényből készítenők. Az ilyen kiviteli alak természetesen drágább és csupán előkelő lovasok számára, valamint tiszti csizmákhoz volna használható, mert a sarkantyút esetrőlesetre hozzá kellene illeszteni a csizma alakjához. Szabadalmi igény: Fölcsatoló sarkantyú, jellemezve azáltal, hogy a sarkantyúkengyelnek (a) a NYOMDA
