76514. lajstromszámú szabadalom • Fölhasítható csúcssínzár

4. ábra a berendezés középállását tün­teti föl a váltó fölhasítása közben. A rajzolt fogan atosítási példánál az (m) menesztő a helytálló (A) tengely kö­rül lazán forgathatóan van elrendezve és a (v, vl) kapcsolórndak egélyével az (s és -öl) csúcssinekkel van összekötve. Az (in) menesztőnek kivágása van, melybe az (S) tolókán pl. (r) gördülő­­csiga nyúlik he. Az (8) tolókat az (f) csapágyak vezetik hosszirányban való el­tolásakor. Az (S) tolóka továbbá az (L) lécet hordja, mely a helytálló (F) veze­tékkel működik együtt. Az (S) tolóka végein (R, RÍ) kötél- vagy láncvezető­csigák vannak elrendezve, melyek köré a váltóállítóműből jövő és a helytálló ten­gelyeken ágyazott (K, KI), csigákon ve­zetett (D, Dl) vonódrótok vannak fek­tetve. A vonódrótok végei helytálló pon­tokon vannak megerősítve. Az 1. ábrán látható helyzetben az (s) odafekvő csúessint a. (v) kapcsolónk!, melynek az (m) menesztőbe való beka­­paszkodási pontja ekkor a holtponton áll, fogvatartja, míg a (vl) kapcsolónk! be­­kapaszkodási pontja kedvező emelőkart szolgáltat az (sl) elálló csúcssin ről az (m) menesztőre történő erőátvitel cél­jára. Az (m) menesztet, melynek elmoz­­gási (forgási) szögét az (a, al) ütközők határolják, a rajzolt helyzetben az (8) tolóka (r) gördülőcsigája Fogvatartja. Ha most, a váltó átállítása céljából, a­­(D) vonódrótot meghúzzuk és a (Dl) vonódrótot utánengedjük, akkor az (S) tolóka az (r) csigával és az (L) léccel együtt balra tolódik, mikor is,' bizonyos üresjárat után, az (r) csiga az (in) me­nesztő kivágásának egy kiöblösödésébc kapaszkodik és az (ni) meneszt őt az óra­mutató járásával ellenkező irányban át­állítani kezdi. Mielőtt azonban bekövet­keznék ez a bekapaszkodás, az (S) tolóka (L) léce a helytálló (F) vezeték alá ke­rül úgy, hogy az (S) tolóka. oldalirányú kitérése meggátoltatik és kényszermoz­gású erőátvitel jön létre az (S) tolókával az (in) menesztőre. Ha megtette az (S) tolóka állítóútjának felét, akkor a beren­dezés a váltóval együtt a 2. ábrán látható középhelyzetébe jutott. Az (S) tolóka további balratolódásakor az (m) menesztő tovább forog az. óramu­tató járásával ellenkező irányban, míg véghelyzetét éri el és itt az (al) ütközőiig ütődik. Ettől a helyzettől kezdve az (S) tolóka ismét egyedül mozog tovább, mi­közben (r) csigája az (m) menesztő ki­vágásának kiöblösödését és rögtön ez­után (L) léce az (F) vezetéket elhagyja, míg végre a berendezés a 3. ábrán lát­ható. véghelyzetét foglalja el, melyben az (sl) csúcssin odafekvő helyzetében ¡‘1 van reteszelve és az (s) csúcssin van el­álló helyzetében. Amint tehát a fontiekből kitűnik, a váltót átállító mozgás, pontosan úgy, mint a szokásos váltózáraknál, egy ki re­teszelő útból, azután a tulajdonképeni váltóállító útból és egy el.reteszelő útból tevődik össze. A váltó fölhasításakor ellenben, amint azt az alábbiakból látjuk, a találmány ér­teimében, az odafekvő csúcssinnek rög lőni, az elreteszelőút előző megtételt* nél­kül való kinyílása következik be. Ha pl. a váltó az 1. ábrán látható hely­zetben fölhasíttatik, akkor az (sl) elálló csúcssin oldalnyomást kap és az (m) me­nesztő, rögtön ‘a mozgás megkezdésekor az óramutató járásával ellenkező irány­ban elforog úgy, hogy az (s) odafekvő csúcssin rögtön kinyílik. Az (m) me­nesztő azonban ekkor oldalra nyomja az (r) csigát, mikor is a lúgénak kiképezett (S) tolóka. szintén oldalra kihajlik és (L) léce az (F) vezeték fölé emelkedik (4. ábra). Mihelyt azonban az (sl) csúcssin odafekvő helyzetbe jutott, az (S) tolóka (L) léce már túlhaladt az (F) vezetéken (fölötte) és az (S) tolóka most rugalmas­sága folytán ismét egyenes alakjába, ug­rik vissza úgy, hogy a berendezésnek is­mét a 3. ábrához hasonló helyzete áll elő. Minthogy tehát ennél *a berendezésnél a váltó rendes átállításakor nélkülözhe­tetlen el-, ill. kireteszelő út, a váltó föl-

Next

/
Thumbnails
Contents