76494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üzemen kívül álló töltött ólomakkumulátorok karbantartására
- s -nosságban nem alakíthatók újból át. Oly elemeknél, ahol fa, celluloid, vagy hasonló anyag áll a savval érintkezésben, még más kedvezőtlen jelenség is föllép. A fából vagy efféléből kilépő szel vés anyagok a savban lassanként a hatékony anyag kisiitését és ezáltal a káros szulfát képződését idézik elő. Azonkívül korrodáló hatással vannak a pozitív anyaghordozóra. Az elem normális üzeménél ezek az anyagok nem játszanak nagy szerepet, mivel azok a rendszeres töltések által nyomban megsemmisíttetnek és az elemekből eltávolíttatnak. A jelen eljárás abban áll, hogy az elemeket oly kezelésnek vetjük alá, hogy a nagy ólomszulfátkristályok képződése és a savnak káros szerves anyagokkal való szaporodása elkeraltessék. E célból az elemeket, melyeket üzemen kívül megőrizni akarunk, tökéletesen töltött állapotban tartósan oly feszültségű áramforrásba iktatjuk, mely a nyugalmi feszültségnél valamivel nagyobb, azonban ama határ alatt fekszik, melynél említésreméltó gázfejlesztés áll be. A feszültség tehát elemenként célszerűen 2.1 és 2.4 Volt között fekszik. Ez a feszültség egyrészt az elem szerkezetéhez, a sav sűrűségéhez és ama közepes hőmérséklethez igazodik, melynél a megőrzés történik és úgy határoztatik meg, hogy .az elemen tartósan igen csekély töltőáram folyjék keresztül. Ilymódon a. szulfátképződést tökéletesen elkerüljük, azonkívül a, kilépő szerves anyagok azonnal elbontatnak s így a hatékony anyagra vagy a hordozókra káros hatást nem fejthetnek ki. Az áramszükséglet, rendkívül csekély, mivel az az elem nyugalomközbeni önkisülésének lényegében megfelel, anélkül, hogy vízelbontás révén beálló energiaveszteség, mint normális üzemnél vagy esetleges utántöltésnél, bekövetkeznék. Az eljárás gyakorlati alkalmazásánál némely esetben annyiban lép föl nehézség, hogy nem mindig áll rendelkezésre elegendő egyenletességű és éppen megkívánt feszültségű áramforrás. Az áramforrás feszültségének az elem nyugalmi - feszültsége alá való sül védését természetesen el kell kerülnünk, amit mindenkor könnyen el lehet érni. Az áramforrás feszültségének az akkumulátor gázf ej lesz - tési feszültségén túl való állandó, vagy átmeneti emelkedése az esetben, ha az akkumulátor közvetlenül van az áramforráshoz kapcsolva, azzal a hátránnyal jár, hogy a töltőáram növekedése folytán nagyobb energiaveszteség áll be és hogy a lemezek a gázbuborékok által mechanikailag megsérülhetnek. Ezért sok esetben célszerűen úgy járunk el, hogy először egy meghatározott akkumulátor számára ama töltőáramerősséget határozzuk meg, melyet a közepes hőmérsékletnél tartósan fölvesz anélkül, hogy a feszültség egy biznoyos nagyságon, pl. 2.3 Volton túlmenne. Elegendő azután, ha az efajta kérdéses elemet nagyobb feszültségű tetszőleges elemhez, például a meglévő egyenáramú hálózathoz kapcsoljuk és az elem elé oly nagyságú ellenállást iktatunk, hogy az éppen az előzően megállapított áramnagyságot keresztülbocsássa, Elővigyázatból időről-időre, különösen a megőrzés első heteiben, az egyes elemeket utána mérhetjük és szükség esetén az ellenállást megfelelően megváltoztathatjuk. Nagyobb feszültségingadozással biró áramköröknél ajánlatos, ha az eléiktatásra önműködően ható vasellen állást alkalmazunk, hogy a feszültség változásait kiegyenlítsük. Nem árt az sem, ha az elemeket az áramforrástól alkalmilag kiiktatjuk, a szünetnek azonban nem szabad oly hosszúra nyúlnia, hogy ezenközben káros szulfátkristályok képződhessenek, vagy a sav szerves anyagokkal meggazdagodhassék. Ilymódon megőrzött elemek általánosságban igen hosszú időn át változatlanok maradnak, anélkül, hogy közben említésren.éltó kezelést igényelnének. Szabadalmi igények. 1. Eljárás üzemen kívül lévő töltött ólomakkumulátorok karbantartására, azál-NY0M1
