76494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üzemen kívül álló töltött ólomakkumulátorok karbantartására

- s -nosságban nem alakíthatók újból át. Oly elemeknél, ahol fa, celluloid, vagy ha­sonló anyag áll a savval érintkezésben, még más kedvezőtlen jelenség is föllép. A fából vagy efféléből kilépő szel vés anyagok a savban lassanként a hatékony anyag kisiitését és ezáltal a káros szulfát képződését idézik elő. Azonkívül korro­dáló hatással vannak a pozitív anyag­­hordozóra. Az elem normális üzeménél ezek az anyagok nem játszanak nagy sze­repet, mivel azok a rendszeres töltések által nyomban megsemmisíttetnek és az elemekből eltávolíttatnak. A jelen eljárás abban áll, hogy az ele­meket oly kezelésnek vetjük alá, hogy a nagy ólomszulfátkristályok képződése és a savnak káros szerves anyagokkal való szaporodása elkeraltessék. E célból az elemeket, melyeket üzemen kívül meg­őrizni akarunk, tökéletesen töltött álla­potban tartósan oly feszültségű áramfor­rásba iktatjuk, mely a nyugalmi feszült­ségnél valamivel nagyobb, azonban ama határ alatt fekszik, melynél említésre­­méltó gázfejlesztés áll be. A feszültség tehát elemenként célszerűen 2.1 és 2.4 Volt között fekszik. Ez a feszültség egy­részt az elem szerkezetéhez, a sav sűrűsé­géhez és ama közepes hőmérséklethez iga­zodik, melynél a megőrzés történik és úgy határoztatik meg, hogy .az elemen tartósan igen csekély töltőáram folyjék keresztül. Ilymódon a. szulfátképződést tökéletesen elkerüljük, azonkívül a, kilépő szerves anyagok azonnal elbontatnak s így a hatékony anyagra vagy a hordo­zókra káros hatást nem fejthetnek ki. Az áramszükséglet, rendkívül csekély, mivel az az elem nyugalomközbeni önkisülésé­nek lényegében megfelel, anélkül, hogy vízelbontás révén beálló energiaveszte­ség, mint normális üzemnél vagy esetle­ges utántöltésnél, bekövetkeznék. Az eljárás gyakorlati alkalmazásánál némely esetben annyiban lép föl nehéz­ség, hogy nem mindig áll rendelkezésre elegendő egyenletességű és éppen megkí­vánt feszültségű áramforrás. Az áram­forrás feszültségének az elem nyugalmi - feszültsége alá való sül védését természe­tesen el kell kerülnünk, amit mindenkor könnyen el lehet érni. Az áramforrás fe­szültségének az akkumulátor gázf ej lesz - tési feszültségén túl való állandó, vagy átmeneti emelkedése az esetben, ha az akkumulátor közvetlenül van az áram­forráshoz kapcsolva, azzal a hátránnyal jár, hogy a töltőáram növekedése folytán nagyobb energiaveszteség áll be és hogy a lemezek a gázbuborékok által mechani­kailag megsérülhetnek. Ezért sok esetben célszerűen úgy járunk el, hogy először egy meghatározott akkumulátor számára ama töltőáramerősséget határozzuk meg, melyet a közepes hőmérsékletnél tartó­san fölvesz anélkül, hogy a feszültség egy biznoyos nagyságon, pl. 2.3 Volton túlmenne. Elegendő azután, ha az efajta kérdéses elemet nagyobb feszültségű tet­szőleges elemhez, például a meglévő egyenáramú hálózathoz kapcsoljuk és az elem elé oly nagyságú ellenállást ikta­tunk, hogy az éppen az előzően megálla­pított áramnagyságot keresztülbocsássa, Elővigyázatból időről-időre, különösen a megőrzés első heteiben, az egyes eleme­ket utána mérhetjük és szükség esetén az ellenállást megfelelően megváltoztathat­juk. Nagyobb feszültségingadozással biró áramköröknél ajánlatos, ha az eléikta­­tásra önműködően ható vasellen állást al­kalmazunk, hogy a feszültség változásait kiegyenlítsük. Nem árt az sem, ha az ele­meket az áramforrástól alkalmilag kiik­tatjuk, a szünetnek azonban nem szabad oly hosszúra nyúlnia, hogy ezenközben káros szulfátkristályok képződhessenek, vagy a sav szerves anyagokkal meggaz­­dagodhassék. Ilymódon megőrzött ele­mek általánosságban igen hosszú időn át változatlanok maradnak, anélkül, hogy közben említésren.éltó kezelést igényelné­nek. Szabadalmi igények. 1. Eljárás üzemen kívül lévő töltött ólom­­akkumulátorok karbantartására, azál-NY0M1

Next

/
Thumbnails
Contents