76398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak vagy folytvasnak martinkemencében való előállítására kén- és foszfordús adatolásokból

lesz. Azonban nern ebben a sok esetben igen előnyös nyersvas megtakarítással keresendő a szénadagolás főcélja, mert ez sok esetben nem is kívánatos, pl. ha magas Mn- és Si-tartalmú nyersvas áll rendelkezésre, akkor ugyanis a kéntelenítés az adagnak egy bizonyos Mn és Sí-tartalmához van kötve. Ajánlatos az adagolást úgy választani, hogy az összadagban kb. 2% ferromangán és 0-5% silicium tartalom legyen, ami mangán- és szíliciumdús nyers- vagy tükörvasnak hozzákeverése által könnyen elérhető. A jelen eljárást jellemző sajátságos szenesítés, amely ellentétben a többi nyervasmegtakarító eljárással a tiszta folytvas elnyerése után történik a kemencében, legyőzi a különben föllépő nehézségeket és igen egyszerűnek és gyorsan hatónak bizonyul. A leginkább szokásban levő szilárd szenesítés alkalmazásánál az üstben a szén tökéletlen fölvétele miatt ritkán érhető el a kívánt, meghatározott keménységi fok. Ehhez még hozzájárul az öntésnél föllépő elégés és gázfejlődés úgy, hogy az acél ritkán lesz lyukacs mentes. Azon ismert eljárásnál, melynél ezen hibák elkerülése miatt magában a kemencében szilárd széndús anyagokkal szenesítenek, a rendesen használt szenesítőtuskók könnyűeknek bizonyulnak, miért is azok egészben vagy részben a salakrétegben úszva a fémfürdő által tökéletlenül emésztetnek föl. Ha ennek meggátlására egy javaslat értelmében szénporral kevert acélcsomagok használtatnak, akkor egy nagyobb acélfürdő szenesítésére oly nagy mennyiségre vau szükség, hogy az acélfürdő annyira lehűl, hogy' szükségessé válik annak az öntési hőmérsékletre való ismételt fölhevítése, miáltal a behozott szén ismét elvész. Ezzel szemben az összes követelmények a találmány szerinti szenesítőládácskák vagy tuskók a legegyszerűbb módon azáltal felelnek meg, hogy azok ismert szenesítő anyagból állanak és a terhelő anyag fölvételére a fölső részükön üreg vagy vájat van kiképezve. A terhelő anyag gyors folyékonnyá tétele után a megolvasztott massza az általa már elfoglalt vájatban a szenesítőtuskóban marad meg és abból ki nem folyik, miáltal a terhelés egyenletes marad a már legnagyobb részben fölhasznált anyag áttöréséig, úgy hogy a szenesítés gyorsabban megy végbe és a szenesítő anyag kihasználása tökéletesebb, mert csak nagyon kis rész marad vissza. A szenesítő anyagnak az alakja és megerősítési módja jelentőséggel nem bir. így pl. a terhelővasat tartalmazó faládába csömöszölhető és ezzel együtt a fürdőbe sűlyeszthető vagy pedig a szenesítőtuskók légmentesen elzárt öntöttvas formákban elégethetők. A még egyszerűbb széndús gázzal, folyadékkal vagy gőzzel való szenesítés szintén előnyösen különbözik az esetleg alkalmazott szenesítéstől, melynél szénpor vagy acetiléngáz az olvasztófürdőbe fúvatik, mivel egyszerűbb és veszélytelenebb. A szénhidrogén (világi; ó- vagy generá iorgáz stb.) petróleum, vagy olaj közvetlenül a kemencéhez vezető vezetékből vehető és chamottal körülzárt, visszagyujtás ellen biztosított fúvócsővön keresztül magában, vagy pedig az égést lassító és a fürdőre kedvező hatással biró szénsavval keverve befújható. Az adatolás és beolvasztás alkalmával a kezelés példaképpen a következő: 1. A martinkemence talpára mészkőréteget, mely kb. 80 kg. minden tonna adatolás után terítünk ki és azt jól fölhevítjük. Ezen legalsó mészkőadag célja, hogy a fölolvasztás után a mész a fölötte levő olvasztott tömegen áthatoljon. 2. Ezen rétegre jó és kén-mentes szenet helyezünk, grafit, faszén, kőszén vagy anthrazit alakjában melyből 10 kg. körülbelül 100 kg. nyersvasat pótolhat, úgy hogy a nyersvasszükséglet kevesebb és az azonkívül azon előnnyel jár, hogy a nyersvassal behozott ártalmas alkatrészek csökkentetnek. A szénadag továbbá az olvasztás alkalmával keletkező oxidokra redukálólag hat, úgy hogy az anyagveszteség is csekélyebb. Ezen célra a grafit lassú égése folytán legalkalmasabb. Időelőtti elégetésének