76332. lajstromszámú szabadalom • Olvasztókemencerendszer vas és acél gyártására

-— a -azonban nem tehettek sem két égési pontra szert, az említett megfordítás pedig szintén nem volt lehetséges, úgy hogy a lángot nem lehetett oly hatáson szabályozni. A leírt háromszoros lég- és gázrétegű lángzókat már használták gőzkazánok tüzelésére, azonban olvasztókemencében, ahol a leírt különleges hatásuk van, még nem nyertek alkalmazást. A találmány szerint továbbá a lángzót oldalirányban a kemence középsíkjából elhelyeztük, úgy hogy a láng az olvasztófürdőre keverő hatást gyakorol és a kemencében az olvasztóanyag kezelési ideje megrövidül. Hogy az egyoldalú lángvezetés folytán a lángzóvál szemben fekvő kemencefal túl ne hevüljön, utóbbit az elégési gázok elvezető csatornája mögé oly messzire helyezzük, hogy a gázok a kemence falát nem érik. Ezáltal az elvezetőcsatorna és a kemencefal között egy tér létesül, melyben az anyagot a fürdőbe helyezés előtt előmelegíthetjük. E térben vörös vagy sárgaöntvényt is olvaszthatunk tégelyekben. Az új kemencerendszernél végül valamennyi csatorna és az átkapcsoló szelepek, valamint a salakkemence lényegileg mindenfelől hozzáférhetően vannak elrendezve. A csatolt raz 1. ábrája az új. kemencét függélyes metszetben szemlélteti. A 2. ábrán a regenerátorok vízszintes metszete látható. A 3. ábra a lángzó nézete a kemence belsejéből nézve, míg a 4. ábrán a hőtárolónak a 2. ábra 4—4 vonala mentén fektetett metszete látható. Az (a) kemencébe balfelől a (b) gázvezeték és a (c) légvezetékek torkolnak. A (b) vezetékben még egy külön (d) légvezetőcső fekszik. Ha ezekből a nyílásokból levegő és gáz áramlik, akkor oly láng képződik, mint amilyen a rajzon van vázolva. E lángnak két (Bl) és (B2) elégési pontja van. A (Bl) ponton jóformán levegő ég el a gázban, a (B2) ponton pedig a gáz ég a levegőben. Ha a gáz és a lég huzamait fölcseréljük, úgy (Bl)-nél a gáz a levegőben és (B2)-nél a levegő a gázban ég. Ezáltal, amint ezt már kezdetben is kifejtettük, a láng oxidáló hatása redukáló hatássá változik. A láng a fürdőn áthaladva a tűzhídon túl a függélyesen lefelé menő (f) elvonuló csatornába jut. A lángot a kemence középsíkjához képest oldalirányban eltoljuk, úgy hogy a fürdőre keverőhatást gyakorol. Minthogy az (f) csatorna lefelé megy, a láng mindig szorosan a fürdőn marad és ez utóbbival különösen benső érintkezésbe jut Az (f) csatornából az elvonuló gázok a (g) salakkemencébe jutnak. Ez utóbbiban a salak összegyűlik és az állandóan fölötte elvonuló gázok által folyékony állapotban tartatik. Ez az ellentét a salakkemence és a közönséges salakkamra közört amelynél nem gondoskodunk a gáz különleges vezetésével arról, hogy a salak folyékonyan megtartassák. Ezt az állandóan folyékony salakot a (h) eresztőlyukon szemcsézés céljából lehúzhatjuk. A salakkemence (i) ajtaján pótlékokat is vihetünk be, hogy a salakot trágyázási célra vagy pedig kövezeti kövek előállítására alkalmassá tegyük. Végül (k) lángzókat alkalmazhatunk a kemencén, hogy az elvonuló gázok hőfokát növeljük és ilymódon oly hőfokot létesítsünk, amelynél bizonyos salakból értékes alkatrészeket, pl. titánt kaphatunk redukcó útján. A (g) salakkemencéből elvonuló gázok az (1) átkapcsolószelepen át az (m) regenerátorba jutnak és innen egy második (n) átkapcsoló szelepen át az (o) kéményjáratba áramlanak. Az (n) szelepen át egyúttal az ellenáram elvének alapján levegő lép a regenerátorba és pedig a második kamrájába és innen az (1) szelepen át a fölszálló (q) légcsatornába, ahonnan a levegő a (c) légcsatornákba jut. Az (n) szelep légnyílására egy ventillátort helyezhetünk, mely arra való, hogy a levegő * nyomását tetszésszerint növeljük vagy csökkentsük és ezzel a láng hosszát, illetve a (Bl) és a (B2) elégési pontokat szabályozzuk. Az (1) szelepet célszerűen vízzel hűtjük és hogy a gáznak túlságos lehülé-