76289. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és szerszám tömlőkapcsolásoknak és munkadaraboknak lekötésére

— 2 A fémszalag (1—5. ábra) az (1) fejrészből (zárból) és a keskenyebb (2) farkrészböl áll. Az (1) fejrészen két (3) és (4) fyuk van, melyek elegendő szélesek ahhoz, hogy rajtuk a (2) szalagrészt átdughassuk. A fejrésznek fölső végén két (5) és (6) oldalfül van alkalmazva, melyeket a (2) szalagvégnek meghúzása után erre a szalagvégre áthajlítjuk és lenyomjuk. A csőkötésnek elkészítése céljából a (2) szalagrészt a megkötendő (30) rész köré csavarjuk (5. ábra) és belülről kifelé a belső (4) lyukon átdugjuk, ismét a (3U) rész köré csavarjuk és a külső (3) lyukon átfűzzük. Miután az (1) zárat kézzel némileg a (30) darab hajlásának megfelelően meghajlítottuk, a (2) szalagrészt feszítőeszköz segélyével erősen meghúzzuk, a (3) lyukról megfelelő távolságban (7) levágjuk és az (5, 6) füleket a (7) végre ráhajlítjuk és rányomjuk (5. ábra). A feszítésre és levágásra a 6—8. ábrák szerinti fogó használható. E célból a (2) szalagvéget a fogónak fejében levő (9) hasítékon átvezetjük és egy, a (8) kulcson levő (10) hasítékba (8. ábra) bedugjuk, azután a kulcsot (orsót) elforgatjuk addig, míg a fémszalag ki nincs feszítve és a gummikarmantyúhoz szorosan hozzá nem fekszik. Erre a fogónak átfektetése által a(7) véget a (3) lyukban eltolhatatlanul rögzítjük, mire a fogónak (11) kését lenyomjuk, ami által a (2) szalagrésznek (7) végét a (8) kulcsról levágjuk. Most már a (7) véget gyenge ütéssel lenyomjuk és azután az (5 és 6) füleket a (7) végre ráhajlítjuk és rányomjuk. A 6—8. ábrán föltüntetett fogó helyett egy csuklószerű, a (2) szalagrész áteresztésére a (13) vezetőcsatornával ellátott (14) szorító is használható (9. és 10. ábra), kapcsolatban a fémszalag feszítésére szolgáló (8) kulccsal. A feszítésre közönséges lapos fogót és kerekfogót is használhatunk, mikor is a szalagvéget harapófogóval lecsípjük. Ha két egymástól különálló fej- és farkrészt használunk, akkor a (2) szalagrésznek (15) végét (3. ábra) a (4) lyukba kampószerűen beakasztjuk, mire azután az eljárást a leírt módon keresztülvisszük. Ezen utóbbi szerkezetnek az az előnye, hogy mindenféle tömlőnagyság részére csak egy szalaghossz szükséges, mely mindenkor a tömlőátméróiiek megfelel. Mindkét kiviteli alalvnf

i! a (2) résznek utánahúzása szükségtelen, mivel a kétszeresen körülcsavart szulag utána nem engedhet és meg nem lazulhat. A belső feszültség teljesen sugárirányú és egyenletes, és a kötés nem bír a különböző, kengyelekkel és hasonlókkal ellátott szerkezeteknek konstruktív káros sarkaival, melyek a tömlőknek a sarkok helyén való benyomást idézik elő. A jelen csökötés egyszerű, könnyebb, mint az eddig forgalomban levők, ami a repülötechnikára nagy értékkel bír, s azonkívül amellett, hogy a tömlőt tökéletesen kíméli, széles fölfekvésénél fogva csinosan is néz ki. A nagyon erős inegfeszíthetés következtében tökéletes tömítést érünk el még akkor is, ha a belső nyomás nagyon magas. Szabadalmi igények. 1. Eljárás csőkötéseknek és munkadaraboknak a lekötésére, azáltal jellemezve, hogy egy, a cső átmérőjének megfelelő hosszúságú (1) fejrészén kiszélesített és ezen fejrészen két (3 és 4) lyukkal ellátott fémszalagot, mint egy csőkötést, az összekötendő tömlő köré csavarunk, az első körülcsavarás után a belső (4): lyukon kifelé átdugunk, a második körülcsavarás után a külső (3) lyukon áthúzunk, kifeszítünk, átfektetünk és lenyomunk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárásnak egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a fémszalagnak fej- és farkré. szeit mint külön darabokat használjuk és a (2) szalagrésznek (15) végét a tömlő körül való csavarás, előtt a fejrésznek (zárnak) (4) lyukába kampószerűen beakasztjuk. 3. Az 1. alatt igényelt eljárásnak keresztülvitelére egy hasítékkal ellátott pofá-