76285. lajstromszámú szabadalom • Barnaszénkályha szabályozható szekundérléghozzávezetéssel
man bordázott (B) terelőlap határolja, (L) lemezfal pedig két részre osztja olyformán, hogy míg egyrészről a bordásfal felőli oldalon a bordák között a tűztérbe néző s lefelé fokozatosan szűkülő párhuzamos csatornarendszer alakul ki, addig a garat felőli oldalon., a garatban fölhalmozott szénnek a tűztér melegétől való tökéletesebb megvédésére szánt szigetelő légköz keletkezik. Az (1), (2) és (3) utóbb említett csatornák összefüggő rendszert alkotnak, emlyen keresztül, ha az (S) szelepet bi- | zonyos hézagra nyitjuk, a másodlagos levegő — útközben forró öntöttvas fölületeket érintve s utolsó szakaszán ellenáramban jól előmelegítve — lép a tűztérbe. A csatornarendszer méretezése olyan, hogy benne a meghatározott mennyiségű szekundér levegő csak mérsékelt sebességgel, csekély ellenállással halad s csak utolsó szakaszán éri el fokozatosan azt a legnagyobb sebességet, amelyet a tűztér depressziója s a levegő hőmérséklete megszabnak. Nagyobb kályhatipusokon a szekundér-levegő egy részét a tűzálló oldalfalakba épített s alul a tűzfészek (2)—(2) csatornáival, fönt pedig a tűzpart álló hézagaival közlekedő (o) lépsípokon keresztül juttatjuk a tűztérbe. A primér-levegőt a kályha homlokfalára erősített födőlapra szerelt befelé nyíló s jól fölcsiszolt (P) szelepen vezetjük a rostély alá, amelyet kis állítócsavarral tetszés szerinti hézagra támaszthatunk ki. A széles nyílású szelep a levegő bevezetésén kívül arra is módot nyújt, hogy nyílásán keresztül nyárssal a rostélyon a tüzet alaposan megkotorjuk. A hamutér oldalfalaiba ágyazott (U) tengellyel és a ráékelt s a rostély nyúlványának hézagába kapaszkodó (V) vontatókarral és (G) fogantyúval különben a rostély mechanikai tisztításáról is gondoskodtunk. A jól fölcsiszolt (A) csapóajtóval zárt (H) hamutér fiókszerűen kihúzható, téres hamuládát rejt magában. A bordázva is készíthető (F) fűtőtestet fölülről a hozzá csavarokkal rögzített (K) kürtőnyakkal ellátott süveg födi. A kürtőnyaknak függélyes elrendezést is adhatunk. A fűtőtestet (F) és töltőaknát (T) közös burkoló köpeny borítja, egyrészt a tetszetősebb külső elérése,, másrészt a fűtőtest sugárzó melegének megtörése és a levegő'hatásosabb keringésének biztosítása céljából. A burkolat áttört fedőrácsának mellső fele az aknaeszáj megközelítése céljából pánt körül fölcsapható. A kályhának fontos kiegészítő része az önműködő szekunderlégszabályozószerkezet. Ennek működése dilatáció elvén alapszik s a fűtőtest egy fölső pontjához rögzített merev (D) vasszálból áll, amelynek alsó vége, érzékeny áttevéssel az (S) szekunder légszelep egy a forgási tengelyhez képest excentrikus elhelyezésű nyúlványához csatlakozik. Bizonyos kezdeti előnyitást föltételezve, a tűztér megbolygatása után jelentkező intenzivebb égés s fokozódó gázfejlődés következtében a tűz- és lángtér s vele az ezeket határoló kályhafalak hőmérséklete i.s emelkedik, aminek egyik eredményeként a kályhatest 1—2 mm-el fölfelé megnyúlik. Minthogy a (D) rúd a megnyúlásban a kályhatesteit nem követi, végpontja a szelep nyúlványát magával viszi s a szelep nyílását növeli. A gázak ellobbanásával a hőmérséklet fokozatosan esik s vele a szelep önműködően záródik. így elkerülhető az, — ami állandó szekundérlégbevezető nyílást föltételezve, különben elkerülhetetlen — hogy az égés utolsó szakaszában a kályha nagy légfölösleggel s ehhez képest rossz hatásfokkal dolgozzék. Minthogy eddig a másodlagos légbevezető nyílás fojtása a primér-levegő mennyiségére is visszahat, jelesül azt némikép fokozza, az égés általában véve egyenletesebb s a tüzelés hatásfoka jobb lesz.
