76251. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uj cellulozaszármazékok előállítására

éthyl, borkősavas éthyl, amylacetát, butylacetát, benzoesavas éthyl, laevulinsavas éthyl és hasonlók, aceton, pentaklóréthán, tetraklóréthán, triklóréthán, aeetylendiklorid, széntetraklorid, kloroform és hasonlók, benzol, toluol, xvlol, phenol, nitrophenolok, ortokresol és hasonlók, naftalin, toluidinok, anilin és hasonlók, formanilid, aoetanilid és hasonlók, terpentinolaj, kámfor, ricinusolaj, lenolaj, kinai faolaj, olívaolaj és hasonlók, vazelinolaj, parafinolaj, nafta (petróleum) vazelin ós hasonlók, stearin, méhviasz, japán viasz, lánolin és hasonlók, nitromethan, phenyléter, trvfenilfoszfát, trikresylfoszfát stb. Könnyen oldódik azonkívül éthylalkohol és éter keverékében és éthyléterben magában, utóbbiban azonban nem oly könnyen. Elbír naphosszanti hevítést autoklávbah, víznek jelenlétében, igen magas hőfokokra, pl. 170° C.-ra, anélkül, hogy bármely változást mutatna. Elbir naphosszanti hevítést 25%-os vizes nátronlúggal és 25%-os alkoholikus kálilúggal is, anélkül, hogy megbomlást, vagy változást szenvedne. IX. A 100 sr. cellulózának ós 100 sr. marónátronnak megfelelő, az I. példában említett valamelyik kiindulási oldatból 1200 sr.-t valamely 30%-os nátronlúgból 520— 800 sr.-szel és 1000 sr. éthyljodiddal keveriink és autoklávban 100° C. hőfoknál néhány órán át melegítünk. Ekkor sűrű folyadék származik, melyben részint pelyhes, részint hártyás csapadék úszik. A csapadékot szűrőn összegyűjtjük, forró vízzel jól kimossuk, azután 10%-os kénsavval összedörzsöljük és ismét jól kimossuk. Tisztítás céljából lehet e csapadékot azután még alkoholban föloldani és ebből vízzel, vagy valamely hígított sóoldattal kicsapni, újból kimosni és megszárítani. A cellulóza így kapott éthylétere fehér port alkot, mely forró ós hideg vízben oldhatatlan, alkoholban, mothylalkoholban, diklórhydrinban, hangyasavban, kristályos ecetsavban, nitronbenzolban, vizes acetonban, tetraklóréthánban és hasonlókban könnyen oldható. > X. Az I. példánál említett, 100 sr. cellulózának és 100 sr. marónátronnak megfelelő kiindulási oldatok egyikének 1200 sr.-ét 520—600 sr. valamely 30%-os nátronlúggal hevítjük visszafolyásra állított hűtőn és ehhez 1000 sr. éthyljodidot adunk egyszerre, vagy részletekben. Hosszabb idei melegítés után a cellulóza éthylétere kiválik, melyet a IX. példában ismertetett módon tovább kezelünk és melynek tulajdonságai a IX. példában kapott éthylóter tulajdonságaival megegyeznek. Más óthvlhaloidekkel pl. éthylbromiddal és éthylkloriddal való dolgozás hasonló módon alakul, csak az alacsony forráspontra, kell ezeknél tekintettel lenni. Az előző példákban említett hvdrocellulózák helyett ugyanazon eredménnyel bármely más hydro-, vagv oxyeellulózát lehet használni. XI. Valamely, cellulózának erős nátronlúggal való átitatása, lesajtolása és utólagos fölaprítása, útján előállított nátroncellulóza, 750 sr.-ét, mely 250 sr. cellulózának és 250 sr. marónátronnak felel meg, valamely 10%-os nátronlúg 310 sr.-ével összedörzsölünk és 1000—2500 sr. diéthvlsznlfáttal keverünk és melegítünk. A reakció bekövetkezése után-, mely szintén habzás közben megy végbe, a reakciókeveréket a szűrőre hozzuk és a szűrőn lévő étert forró vízzel kimossuk. A kivált étert oly módon tisztíthatjuk meg, hogy alkoholban föloldjuk ós éterrel, vagy benzollal, vagy hasonlóval kicsapatjuk. Az így nyert éter fehér port alkot, mely hideg vízben, alkoholban, methylalkoholban, kristályos ecetsavban, hangyasavban, pvridinben, nitrobenzolhan és vizes acetonban oldható, tetraklóréthánban kocsonyaszerű lesz és forró vízben oldhatatlan. Alkálicellulózából is lehet a

munkaföl-