76152. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár

vége a (j) ütközőlemezre támaszkodik, másik vége pedig a (k) korong közepén elrendezett köralakú (n) nyílásig terjed. Az (n) nyílás kerületén az (o) hornyok vannak a (k) koroog testén kiképezve. , A zárhoz a (p, pl) kilincs tartozik, melynek (r) törzse belül ki van fúrva és a (k) korong (n) nyílásán keresztülhatoló (s) csőre van ráhúzva és ráékelve. A kilincstörzsből a (t) nyúlványok állanak ki, melyek a (k) korong (o) hornyaiba beléilleszkednek. Az (s) cső az (m) pálcika helyén ki van metszve, úgy hogy az (m) pálcika ezen (u) kimetszésbe belébújhat. Az 1. ábra a zárat abban a helyzetben tünteti föl, mikor az ajtó csukva van, de a zár nincs elreteszelve. Ha az ajtót ki akarjuk nyitni, a kilincset befelé nyomjuk, amidőn is a. (h, hl) emelő az 1. ábrán nyíllal föltüntetett irányában elfordul, a (c) zárnyelv pedig befelé mozog mindaddig, míg csak az (e) pecek az (f) pecekbe belé nem ütközik. Ekkor a (c) zárnyelv a (d) furatból már teljesen kibújt, tehát az ajtó nyitva van. A kilincs elengedésekor a (b, 1) rugók a zárnyelvet előbbi helyzetébe visszatérítik. Ha a zárat el akarjuk reteszelni, a kilincset fölfelé forgatjuk, amidőn is a (h, hl) emelő az előbbi leírt mozgással ellentétes irányú mozgást végez, a (c) zárnyelv tehát a (d) furatba teljesen belétolódik, a (hl) kar vége pedig a (j) ütközőlemezen végigszalad és aztán a (j) lemezbe belekapaszkodik (2. ábra). Eközben az (m) pálcikát a (j) lemez az (s) cső (n) kimetszésébe belészorítja. A zár mosit reteszelve van, mert a (hl) karnak visszafelé forgatását az útjába álló (j) ütközőlemez megakadályozza. A reteszelés föloldásakor a (v) kulcsot az (r) kilincstörzs (z) furatán keresztül a zárba dugjuk (4. és 5. ábra). A (v) kulcs vége ferdén le van csapva, úgy hogy a zárbadugásánál a kulcs az (m) pálcikát az (s) cső (ü) kimetszéséből kiszorítja (6. ábra). Ennek folytán az (m) pálcika nekifeszül a (j) lemeznek, azt az (i) rúgó ellenében lefelé szorítja mindaddig, míg csak a (hl) kar fogas vége a (j) lemezt el nem engedi (6. ábra). Ekkor a kilincs leszorítása által a (h, hl) emelőt ismét vissza lehet forgatni, tehát az ajtó ismét nyitható. Szabadalmi igények. 1. Ajtózár, jellemezve a kilincs segélyével forgatható, rúgóhatás alatt álló kétkarú emelő által, melynek egyik villaszerűén kiképezett karja a zártokban vezetett, rúgóhatás alatt álló zárnyelvből kiemelkedő bütyökbe kapaszkodik, másik fogban végződő karja pedig a rúgó által feszített ütközőlemeznek támaszkodik neki oly célból, hogy az ajtó nyitása és csukása, valamint a zár retesizelése ezen emelőnek a kilincs segélyével való elforga> tása által történjék 2. Az 1. igény alatt védett zár foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (h, hl) emelő középső része a (k) koronggá van kiképezve, mely korongon a köralakú (n) nyílás, valamint az (o) hornyok vannak kimetszve. 3. Az 1—2. igényekben védett zár foga,natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (hl) emelőkar csőszerűen ki van fúrva és ezen furatban a (j) ütközőlemeznek támaszkodó (m) pálcika helyezkedik el. 4. Kilincs az 1—3. igényekben védett zárhoz, jellemezve a * (k) korong (n) nyílásán keresztülhaladó (s) csőre ráhúzott és ráékelt, belül csőalakúra kivájt (r) kilincstörzsek által, melyek a (k) korong (o) hornyaiba beilleszkedő (t) nyúlványokkal vannak ellátva, mimellett az (s) cső az (m) pálcika helyén ki van metszve oly célból, hogy a zár elreteszelt állapota-