76115. lajstromszámú szabadalom • Tükrös irányzék
— 2 — végén (3. és 4. ábra) az egymásra fekvő (4) és (5) csőfalakban kiképezett (12) hasítékban van vezetve, mely úgy van elhelyezve, hogy a célozónak, szemének helyzeteit a célzás és lövés közben nem kell változtatnia, mely céból a (12) hasíték kívül megfelelő távolságbeosztással van ellátva. (16) az alsó és üreges melléktusa, mely a (4) csővel alul (17) csukló segélyével van összekötve és a, célzásnál majdnem derékszögben áll a (4) csőre, mely helyzetben a két rész a rugós (18) zárógomb vagy efféle segélyével könnyen rögzíthető. A (4) cső elől a bádogból készült, előre nyitott (21) tokkal van ellátva, mely úgy van méretezve és alakítva, hogy az (1) fegyvertusa jó (24) fölfekvési fölületet találjon rajta és hátsó részével a (21) tokba elölről bedugható, megerősíthető ós oldás után abból ismét kivehető. A (21) toknak az irányzékkal együtt az (1) tusán való megerősítésére a (21) tok fölül, alakjához teljesen hozzáillő rövid (22) falazattal, alul pedig a hosszabb (23) falazattal bír, melyen a (26, 27) csattok segélyével hosszában beállítható (25) szíj vagy acélszalag van megerősítve, melyet a (21) tokba behelyezett (1) tusa födetlen része fölé lehet általvetni és rácsatolni, mimellett az (1) tusa hátsó fala teljesen nekifekszik a kibélelt (24) falnak. Ha azután a lövésnél a lövész a (16) tusát kellően elhelyezi és fogvatartja és a fegyver a lövészárkon vagy effélén meg van támasztva, akkor a visszalökés is a (24) alátét által a (4) csőre és a (16) tusára rendszeresen átvitetik úgy, hogy az elsütés a célzás befolyásolása nélkül megtörténhetik. Az ezen célra eddig használt vonókötelet a találmány értelmében lánccal helyettesítjük, melynek bádogból vagy vékony szalagfémből készült (36) tagjai csuklósan, egyébként pedig úgy vannak egymással ismeretes módon öszekötve, hogy a lánctagok laza állapotban csak fölfelé forognak el csuklóikban és így összerakhatok, lefelé azonban nem fordulhatnak el csuklóidban (1 és 6 ábra). A lánc mellső tagja a (34) rész (35) csapszögét alkotja, melyben a (33) drót hátsó vége van megerősítve. A (33) drót a (28) dióban eltolható, mellső (32') vége karnpószerüen van begörbítve és csavarrugóval van ellátva, mely a (32) kampót a (28) dióból állandóan kifelé hajtani törekszik (9. és 10. ábra). A (28) dió a (33) drót számára való furaton kívül egy erre merőleges furattal is el van látva, mely a bienne eltolható (30) drót vezetékéül szolgál; a drót egyik vége (40) kampóval bír, mely a (2) elcsattantó kengyel (1. ábra) megfogására való. Ezen célból a (28) dió a (40) kampó nyílásával szemben fekvő (29) horonnyal van ellátva és a (30) drót másik vége csavarmenetes és a (32) forgató anyával van fölszerelve. A (32') és (40) kampók a készülék bal oldalán, a (32) anya és a (35) csukló pedig a készülék jobb oldalán fekszenek (9. és 10. •ábra). A (32) anya oldása, illetőleg lazítása után a zárószerkezet a (2) kengyelre akként fölhelyezhető, hogy a (2) kengyel a (29) horonyba beesik és a készüléket a (32) anya meghúzása által a (29) horony és a (40) kampó között a (2) kengyelen fogvatartja, mimellett a (32') kampó elől a (3) kakashoz fekszik (1. ábra). A (36) lánc hátsó (34) vége csuklósan van az elcsattantóemelőn megerősítve, mely a (4) cso jobb oldalán egy vagy kétkarú emelő gyanánt forgathatóan van ágyazva, pld. (38)-ban úgy, hogy ha a húzószerkezet a (2) kengyelhez oda van csavarva, a. (36) lánc majdnem egyenes vonalú és annyira van megfeszítve, hogy az egy-, illetőleg kétkarú (37, 38) emelő gyönge megnyomásánál, illetőleg meghúzásánál a megtöltött fegyver elsüttetik. Ha az irányzékot a fegyverről le akarjuk venni, a (32) anyát meglazítjuk, a zárószerkezetet az elcsattantő kengyeléről levesszük és a (25) szíjat is leoldjuk. Ezután a tükrös irányzékot is összerakhatjuk, amennyiben a (18) nyomógombot megnyomjuk és a (16) segédtusát a (17) csukló körül annyira elforgatjuk, míg a
