76109. lajstromszámú szabadalom • Gát

— 2 — lességű hosszrések keletkeznek, ahogy ezt például a 3. ábra szerinti kivitel mutatja. Ha a lejtős fenék fölületének enyhe, a folyam esésével ellenkező célszerűen 3—5°-os hajlást adunk, akkor a szerkezet hatása növekszik. A hosszrések célszerűen a lejtős fenék hosszának kétharmadában vannak elrendezve. Ezen hosszrésekben a folyó által tovavitt görgeteg, de hordaléktestek esnek át és lejtős fenék alatt, a nyugodtabb vízben leülepednek, úgy hogy már meglévő mély kimosásokat kitöltenek. A hosszrések szélességét tehát általában a folyamgörgeteg közepes szemnagyságának megfelelően kell méretezni. Szilárd, áteresztő lejtős fafenék helyett, vasfeneket vagy ott, ahol a görgeteg csiszoló hatását nem kell figyelembe venni, beton- vagy vasbetonfenék alkalmazható, rhély esetleg ugyanabból az anyagból készült pilléreken pihen. Fontos, hogy az áteresztő lejtős fenék azon magassági helyzetbe állíttassék be, mely azon magasabb vízállásoknak is megfelel, melyeknél görgeteg-szállítás előfordul. Emellett megfelelő mélységű vízpárna legyen a fenék alatt, mely a vízsugár energiájának csökkentéséhez hozzájárul. Ezért ajánlatos, hogy a lejtős feneket oly esetekben, amikor a fenéknek ebből kiadódó magasabb helyzete nem tartható fönn, mint az 1. ábránál, állandóan és nern minden, tehát alacsony vízállásnál, a lejtős feneket függélyes iránybao mozgathatóvá tesszük, hogy helyzete a mindenkori vízálláshoz hozzászabható legyen. A 2—4. ábrákban szemléltetett foganatosítási alaknál ily függélyes mozgathatóságot, át nem eresztő fagátfenékkel kapcsolatban azáltal érünk el, hogy a lejtős fenék nem szilárd alátéten pihen, hanem szilárd áteresztő fenék gyanánt van előállítva és a szilárd gáttesttel oldalt elrendezett csuklók útján van összekötve. Az úszó fenéknek a szilárd gáttesttel ! való összekapcsolását átmenő (W) ten- i gely létesíti, mely a fenék alsó oldalán, a fenéknek víz ellenében levő végén (B) szalagokkal (4b. és 4c. ábra) van ágyazva. A tengelynek mindkét, a fenekeken oldalt kinyúló vége csuklós (G) rúdban van ágyazva (2., 4a. és 4b. ábra), melynek (D) fogáscsapjai egy hátrafelé elhorgonyzott (S) vaskapocsban vannak ágyazva. Ez utóbbi útján az úszó fenék által kifejtett húzás a fagát több pillérére vitetik át. Alacsony vízállás mellett ez a fenék, közelítőleg vízszintes helyzetben, a víz felszínén úszik, a víz emelkedésénél az úszó fenék emelkedik, a csuklórudak (D) csapjaik körül, fölfelé forognak, úgy hogy a (W) tengely, magasabb vízállások mellett, végül a fölső (Wl) határállásba jut, mely azáltal van megadva, hogy a mozgófenék vízellenében fekvő fölső végének semmi esetre sem szabad magasabban feküdnie, mint a szilárd gátfenék csatlakozó végének (2. ábra és 4. ábra (m) pontja). A szilárd gát (P) oldalfalcölöpein tehát oldalas (A) ütközőszerkezetek vannak elrendezve, melyek az uszófenék fölfelé mozgását határolják. A fenéknek, az egész szerkezet nagyobb hatályossága végett megkívánt enyhe, kb. 3—5 fokos ellenlejtőben való elrendezése úszófenéknél leginkább önmagától ál! be, mert a vízsugár nyomása a víz ellenében fekvő, át nem eresztő (11) részére nagyobb, mint a vízmentében fekvő, áteresztő (12) részre. A fenéknek fölső határhelyzetében tehát, magasabb vízállás mellett, különben a fölhajtás hatását az ütköző szerkezet egyoldalasan megszűnteti, miáltal a fenéknek az említett ellenlejtésbe való önműködő beállítása elősegíttetik. Az ismertetett, függélyes mozgathatósággal biró úszó, lejtős fenéknek más szerkezetű gátokon való alkalmazása hasonlóképpen történik, mimellett csak a csuklós fölfüggesztő és ütköző szerkezeteket kell csak lényegtelenül változtatni. Az 5. és 6. ábrák pl. a mozgó lejtős fenéknek betonból készült átbukógáton való | elrendezési módját szemléltetik. Ahelyett, hogy a lejtősfeneket hosszá-