76068. lajstromszámú szabadalom • Nadrágakasztó
nak nevezzük. A száraknak a feszítőtávolságot túlhaladó részeit a feszítési pont felé visszahajlítjuk és, a nadrágszárvégek hajtásainak összeszorítására szolgáló erőnek létesítése céljából a feszítési pont és a feszítési távolság végpontjai közt fekvő valamely alkalmas pont, a szorítási pont körül vagy meghajlítjuk, vagy egyszer vagy többször körültekercseljük és ismét a feszítési távolságig akként vezetjük vissza, hogy ezen visszavezetett rész, a szorítórész, mely használaton kívül vagy egész hosszában, v^gy ennek csak egy részében szorosan hozzáfekszik a feszítőszárakhoz, rugalmasságának ellenében ujjunkkal elmozdítható. A nadrágakasztó használati módja a következő1 Először is az egyik szorítórészt, rugalmasságának ellenében elmozdítjuk, amikor is ezen szorítórész és a megfelelő feszítöszár közé a két egymáshoz fektetett nadrágszár végeinek hajtásait behe-, lyezzük, mire a szorítórészt szabadon engedjük, mely ekkor a nadt ágszárvégeket a szorítórészhez tartozó feszítőszárhoz szorítja és rögzíti. Most a feszítőszárakat rugalmasságuknak ellenében egymáshoz közelítjük és a két nadrágszárnak szabadon lévő végeit az előbbi müvelettel azonos művelettel a másik szoriíórész és az ahhoz tartozó feszítőszár. közé illesztjük és a feszítőszárakat eleresztjük, mire a feszítőszárak eredeti feszítési távolságukra igyekeznek beállani, miáltal a feszítőszárak közt rögzített nadrágszárvégek kifeszíttetnak. Az elrakandó nadrággal fölszerelt nadrágakasztók bármely ismert függesztek segélyével fölfiiggeszthetők. A mellékelt rajzban a találmányt képező nadrágakasztónak egy foganatosítási alakja van példaképpen föltüntetve. Az 1. ábra a nadrágakasztónak oldalnézete. A 2. ábra fölülnézece, ahol is az ábra bal oldala a nadrágakasztót elmozdított szorítórésszel, az ábra jobb oldala pedig a feszítőszárhoz fekvő szorítórésszel tünteti föl. A nadrágakasztónak előállítására szolgáló fémpálca (a)-nál felezőpontjában (1. ábra) kétszer van körültekercselve (2. ábra); a fémpálcának ekként keletkező szárai, ezeknek oly pontjában, melyek az (e) feszítési távolságban vannak egymástól (1. ábra), vissza vannak hajlítva, miáltal a (b, c) feszítőszárak keletkeznek; a visszahajlított szárrészek (d)nél és (f)-nél kétszer vannak körültekercselve, ahol is a fémpálca szárai akként vannak a feszítőszárak végeihez visszavezetve, hogy azok a szorítórészek elmozdítását megkönnyítő (g és h) orrokat alkotják, melyeknek (i és j) végei, a fémpálca rugalmasságánál fogva szorosan hozzáfekszenek a (b, c) feszítőszárakhoz. A nadrágakasztónak használati módja, illetve működése a fönnebb előadottak alapján annyira világos, hogy annak újból való elmondása merőben fölösleges. A találmányt képező nadrágakasztót természetesen sokféleképpen módosíthatjuk, anélkül, hogy ezáltal a találmány maga is megváltoznék. így a fémpálcának anyaga, méretei és rugalmassága tetszőleges lehet; a feszítőszárak hossza és ezzel a feszítőtávolság a mindenkori viszonyoknak megfelelően választhatók meg és változtathatóan is képezhetők ki; a fémpálca tekercselési menetének száma a feszítési és szorítási pontokon szintén tetszőleges lehet. A nadrágakasztót végre bármely ismert függesztővel vagy egyéb ruhadaraboknak fölakasztására szolgáló szerkezeti részekkel szerelhetjük föl, mint ahogy több nadrágakasztót is egyesíthetünk egy közös keretbe. Szabadalmi igények. 1. Nadrágakasztó, jellemezve fémpálcából, ennek vagy csak meghajlítása vagy körültekercselése és meghajlítása révén előállított, két feszítőszár, ezeknek visszahajlítása és vagy csak meghajlítása vagy meghajlítása és körülte-