76044. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gőz-, nyomólég és hasonló gépeknél a hajtóközeg beömlésének vezérlésére

— 2 — ben (lásd az 1. ábrán rajzolt (17) nyilat), bizonyos alkalmas pillanatban, a (16) szervhez ütközik, ezt fölemeli, miközben a (14) rúgót összenyomja; a (9) vezetékből kiáramló hajtőközeg nyomása azonban a (11) szelepet egyelőre még fészkére nyomja úgy, hogy a (14) rúgó íolső támaszkodópontja (a (15) szelepzár l'enék-1; sp j a) helyét nem változtat hat j a. M ihely t azonban a (7) dugatyú, a 2. ábrán látható (8) nyíl irányában tovább emelkedve, a (11) szelep (12) alsó nyúlványához ütközik és így a szelep az említett kis mértékben megnyílik, az előzőleg összenyomott (14) rúgó hirtelen kiterjeszkedik és a (11) szelepet (15) szárának fenéklapjánál fogva fölrántja a 3. ábrán látható fölső, teljesen nyitott helyzetébe, mikor is ennek alsó, tányérszerű része a (15) szelepzár vezetésére való (18) henger alsó széléhez ütközik és így nyugalomba jön. A (7) dugattyú ezalatt fölső holtpontjában vagy ennek közvetlen közelében van és így a hajtóközeg is, eltekintve, attól a csekély mértékű beáramlástól, mely a nyomásoknak a (9) vezetékben, ill. a (10) hengernek rendkívül kis térfogatú szabad terében (káros terében) való eloszlásából származik, nyugalomban van. A (7) dugattyúnak ezt követő, a 4. ábrán látható (13) nyíl irányában végbemenő lefelé tolódása közben most a hajtóközeg a (9) vezetékből akadálytalanul beáramolhat a (10) hengerbe, miközben a (16) szerv, mely a (7) dugatytvúra támaszkodva a (14) rúgóval együtt a (11) szelepet nyitva tartja, a (7) dugattyúval együtt lefelé mozog. A (11) szelep tehát addig marad nyitva,amíg ennek záródásra irányuló, a hajtóközeg tovasodró hatásából származó törekvését a (14) rúgónak az összenyomás ellenében támasztott ellenállása ellensúlyozhatja. A szelep záródása tehát csak abban a pillanatban következik be, melyben a (7) dugattyú, lefelé mozgása közben, kb. elérte az 1. ábrán látható helyzetét, más szavakkal: az az idő, mely alatt a (16) szerv, a (7) dugattyú fölfelé mozgása közben, az 1. ábrán látható helyzetéből a 3. ábrán látható helyzetébe tolódott, kb. megfelel annak az időnek, mely alatt az említett szerv, ill. a dugattyú a szelepet, a dugattyúnak a 3. ábrából látható helyzetéből, a 4. ábrán föltüntetett helyzetén át, ismét az 1. ábrán rajzolt helyzetébe való letolódása közben, nyitva tartja úgy, hogy a hajtóközeg beömlési ideje ennek a (16) szervnek hatóidejétől, ill. hosszától függ. A (16) szerv tehát úgyszólván leméri azt a hajtóközegmennyiséget, mely minden egyes löketnél a hengerbe be kell hogy jusson. Ha ez a ha j tóközegmennyiség leméretett, a beömlés elzáródik és a hajtóközeg a hengerben expandál. Ha a dugattyú lefelé mozgását' elvégezte és újból való fölfelé mozgása közben újból eléri az 1. ábrán látható helyzetét, a fönt leírt művelet önműködően megismétlődik, és pedig: mindenekelőtt a (14) rúgó nyomódik össze (1. és 2. ábra), azután a (11) szelep fölszabadul (2—3. ábra), mire a (7) dugattyúnak legmagasabb helyzetébe (holtpontjába) való megérkezésével egyidejűleg, a (11) szelep hirtelen teljesen nyitott állásába ugrik föl (3—4. ábra), végül a legközelebbi lefelé mozgás elején, a (16) szelepzár hatása alatt, a hajtóközeg újabb mennyiségének lemérése történik (4. ábra). A hajtóközeg beáramlásának fönt ismertetett és a rajz 1—4. ábráin föltűnte-' tett vezérlési módja független a rajzolt működő szervek alakjától, szerkezeti ki. képzésétől és együttműködésük módjától. A (11) szelep maga bármilyen, a célnak alkalmas fajtájú lehet, tehát pl. tányérszelep, csapószelep, gyűrűszelep stb. és esetleg harangszelep, hengeres szelep, vagy efféle módjára részben ki is lehet egyensúlyozva. Ha az ellenterhelés gyanánt- szolgáló, a szelep nyitása irányában rúgószerűen összenyomható szerv,