76034. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy

kisebb, mint a másik két főtengely. A má­sodsorban említett esetben a görgők azon­nal, mihelyt a csapágynak meg nem ter­helt részeihez érkeznek, mozgásuk eset­leges egyenlőtlenségeinek hatása alatt vagy rázkódtatások következtében tehe­tetlenségi síkjukból, eredeti forgási hely­zetükhöz képest, haránthelyzetbe állanak be. Ha pedig a forgási főtengely a tehetet­lenségi ellipsoidnak legnagyobb főten­gelye, akkor a görgők önműködően álla­nak be eredeti forgási helyzetükbe, ha ebből az előbb említett okok miatt kibillen­tek volna, amit a tapasztalat igazol is. A jelen találmány szerint már most mindegyik görgőnek tömege olyképpen van megválasztva, hogy normális, vagyis a szándékolt forgási tengelyre vonatkoz­tatott tehetetlenségi nyomatéka nagyobb legyen, mint a görgőnek súlypontján át­menő bármely más tengelyre vonatkoz­tatott tehetetlenségi nyomatéka. A tehetetlenségi ellipsoidnak kívánt­alakját megkapjuk, ha a görgő szélességét megfelelően csökkentjük. Egy tömör hen­gernél nem szabad a szélességi méretnek az R -\f 3 értéken túlmennie, ahol is R = a grögősugárral. Ha azonban a görgő űrös henger, akkor nem egyedül a görgő szé­lessége mérvadó, hanem a tehetetlenségi nyomatéknak képlete a görgőnek mértani alakja szerint bonyolult. Természetes, hogy az imént részlete­zett követelményeknek akkor is meg lehet felelni, ha a görgős csapágynak futó gyű­rűi hornyokkal vagy gömb-, illetőleg hen­gerfölületekkel vannak ellátva; a taglalt elrendezés egyaránt foganatosítható egy­vagy többszörös csapágyaknál is. Hornyos csapágyaknál a görgő széles­ségének csökkentésénél még azt a további előnyt is érjük el, hogy a futógyürűk közé az eddiginél nagyobb számú görgők ve­zethetők be, anélkül, hogy a gyűrűket töltő nyílásokkal kellene ellátni. Ez a kö­rülmény a következő ténytől függ. Ha a görgő szélességét anniyra csökkentjük, hogy a görgők mind normális helyzetük­höz képest függélyes helyzetbe átfordítva és a belső gyűrűnek futó hornyába szoro­san egymás mellé helyezve a belső gyűrű kerületének csak felét, vagy ennél vala­mivel többet is vesznek igénybe, a belső gyűrűt a külső gyűrűhöz képest excentri­kusan lehet behelyezni és csak ezután központos helyzetbe beállítani. Ezután a görgők a közöttük levő hézag hosszában a gyűrűk közt eltolhatóan és egyenlete­sen elosztatnak és végül minden görgő saját központos tengelye körül 90 fokkal elíordíttatik, minek megtörténtével a gör­gős csapágy már készen van szerelve. A mellékelt rajzban a jelen találmányt képező csapágy példaképen egy egysoros görgős csapágy gyanánt való foganatosí­tási alakjában van vázlatosan föltün­tetve. Az 1. ábra a csapágynak oldalnézete az összeállítás kezdetén. A 2. ábra ugyancsak oldalnézet a külön­böző helyeken elrendezett összes görgők­kel, anélkül, hogy ezek működési helyze­tükbe lennének forgatva. A 3. ábra a csapágy egy részének met­szete. A 4. ábra a csapágynak oldalnézete a működési helyzetükben elrendezett gör­gőkkel. (a) a belső gyűrű (3. ábra), (b) a külső gyűrű, (c) a tárcsaszerű görgő. Az (a) külső gyűrű (1. ábra) excentri­kusan fekszik a (b) külső gyűrűhöz, míg a (c') görgőt akként helyezzük be a futó horonyba, hogy a görgőt a két gyűrű szélei közé bevezetjük. A 2. ábra mutatja, miképen fekszik el valamennyi görgő a két futógyűrű szabad terének fölső félköralakú részébe elhe­lyezve, hogyan forgattatnak el azok me­rőlegesen normális működési helyzetük­höz képest és hogyan rendeztetnek el szo­rosan egymás mellett. Az (a) belső gyűrű itt koncentrikus a (b) külső gyűrűvel, ami ugyanis azonnal lehetségessé válik, mihelyt a görgők futó hornyaikban elhelyeztettek. A 4. ábra végül föltünteti, hogy a gör­gők miképpen vannak a futógyürűk között

Next

/
Thumbnails
Contents