75970. lajstromszámú szabadalom • Závárzat önműködő lőfegyverek számára

— 4 — a teljes hátramozgás számára, miáltal a (c) fogantyúnak (3. ábra) munkateljesítménye idejekorán előmozdíttatik. Ezen megoldásnál a (14, 15) ütköző fölületeket (6. ábra) egyáltalán oly meredeken lehet kiképezni, hogy maga a záróhenger is közvetlen impulzust kap a hátramozgásra a zárófej ütközése folytán, ha a (c) fogantyú már mozgásban van, ami az elkerülhetetlen holt járás miatt csak 1—2 mm.-nyi hátramozgás megtörténte után következhetik be. Az igen meredek menetű csavarfölületeknél könnyen előfordúlhat az, hogy azok már eredetileg holt járással bírnak, ami azonban a jelen esetben egyenesen kívánatos is, amennyiben ekként a závárzatnak korai nyitása elkerültetik. A (c) fogantyú az 5. ábrán látható módon kettős csövet képez. A rövidebb' csőalakú, működő rész a (d) ütőszöget és annak (f) rúgóját veszi föl, míg az elágazó hosszabb rész az (e) zárórugó ágyazatául szolgál és a (k) toknak (10. ábra) egy külön (16) furatában ide-odatolható. Ezen furat az 5. ábrán látható módon majdnem a tölténytár kezdetének magasságában végződik úgy, hogy a závárzatnak zárt állapotában a fogantyúnak ezen hosszabb része a lövésznek úgyszólván egészen keze ügyébe esik és így az az elcsettenő töltény kidobását a tölténytár töltését és kiürítését könnyen eszközölheti. A (c) fogantyúnak két része merev egésszé van összecsavarolva, amikor is ezen részek csak a könnyebb előállítás kedvéért alkotnak külön darabokat. A (d) ütőszög a 3. és 5. ábrákban megfeszített állásában van föltüntetve, amennyiben az ütőszög egyenesen vezetett (n) csavaranyjának (17) elcsattantó nyúlványát (3. ábra) az elcsattantó csap visszatartja. Valamennyi résznek egyenesben vezetését a (k) toknak (10. ábra) (18) hosszhornyai biztosítják. A (3) vezető szemölcsöknek (4. ábra) harántmetszete valamennyi résznél ugyanaz. A (d) ütőszög azonkívül a (c) fogantyúban is vezettetik (3. és 5. ábra). A forgató szemölcsök világos föltüntetése kedvéért a 9. ábrában a (c) fogantyúnak rövidebb, működő része (a hoszszabb részről levágva) külön van föltüntetve, oldalnézetben. A (21, 2TI, 2III, 2IV), forgató szemölcsök egy-egyszer megszakított, négymenetü csavart alkotnak. A, (b) záróhengernek az ezen 'szemölcsökkel együttműködő csavaros! hornyai a 7. és 8. ábrákban azonos számokkal vannak megjelölve. Ezen spirális hornyok is meg vannak szakítva úgy, hogy a mellső (21, 211) szemölcspár, a fegyver külső részén, a megszakítási résizben megemelkedés nélkül 60°-nyi elfordulást végezhet. • Az elforgató (1) zárószemölcsöknek (6. ábra) ferdén lemetszett (11, 12) fölületei ugyanis csak 30°-nyi elfordulást' okoznak' és pedig úgy az elreteszelésnek kezdetén,' mint a kireteszelésnek végén, miáltal a závárzati részeknek közös, egyenesben vezetett előre- ós hátramozgása céljából a spirális anyának két kiálló (y) része (8. ábra) a két (21, 211) és (2III, 2IV) szemölcspár közé jut. Az elzárás és nyitás számára föl nem használt további 30°-nyi elforgathatás arra szolgál, hogy a részeknek kikapcsolását a fegyvernek külső részén lehessen eszközölni. Megjegyzendő, hogy a leírt foganatosítási alaknál a kireteszelő elem elforgatható elem gyanánt van kiképezve, de természetes, hogy egyéb kireteszelő elemeket is alkalmazhatunk a nélkül, hogy a találmány lényege megváltoznék. Szabadalmi igényelt: 1. Závárzat önműködő lőfegyverek számára, jellemezve egy, utánaengedő (eltolható) zárófej által, mely a zá-