75967. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előrefutó csővel bíró lövegeknél az előrefutás sebességének szabályozására

— 6 míg a (G) elcsattantóemelő a (k) ütközőbe nem ütközik és a. lövőszer föllobba, nását nem idézi elő. Ha a csövet eleváljuk, az (M) tengely forgatásával a szabályozódarabot is kicsavarjuk. A lövegcső hátsó végének pontozva jelzett (Al, Bl) helyzeténél a szabályozódarab legelőbbre áll úgy, hogy ha a csövet ekkor tesszük szabaddá, (s-f sl) úton mozog az akkumulátor hatása alatt. Ha a csőnek depressziót adunk, a szabályozódarab hátrafelé mozog, ennek következtében az akkumulátor az (s) útnál kisebb úton hat csak a csőre. Minthogy ez a szabályozódarab ép úgy mint az előbb leírt szerkezet az akkumulátor hatását meghosszabbítja, illetve megrövidíti, hatása is ugyanaz, mint az előbb leírt szerkezeté és ezért ismertetést nem igényel. A szabályozódarabot nemcsak a magasságiránygép, hanem a célzókészülék is beállíthatja önműködően; önműködő lieállítás helyett kézzel történő beállítás is alkalmazható. Hogy a különböző töltet- vagy lövedéksúlyokat figyelembe vehessük, csakis a szabályozódarabot kell kézzel eltolni. Ebben az esetben azonban a szabályozódarab csavarmenetes, illetve fogazott részét hosszabbra kell szabni. A 7. és 8. ábrán látható szerkezet az előbb leírttól annyiban tói' el, hogy az útdarabot, mely alatt az akkumulátor a csőre hat, akként tesszük változtathatóvá, hogy a (P) szabályozódarab beállításával az (A) cső előrefutásánál a hátrafelé ható rúgónyomást előbb vagy később visszük át a (B) fölső lövegtalpou megerősített rűgótárnasztékról a szabályozódarabra és innen az (F) rúd iitján a a egész mozgószerkezetre. Ily módon az (f) rúgóvezetőrúdgyűrű által a mozgótömegre előreható rúgónyomást közömbösítjük. A (h) ütköződarab a fölső lövegtalppal ismét mereven van összekötve és a (G) elcsattantó emelőtől oly távol van alkalmazva, hogy ez az (s+sl) távolság a legnagyobb úttal legyen egyenlő, mely alatt az akkumulátornak a csőre hatnia kell, hogy a legnagyobb csőelőrefutási sebesség legyen elérhető. Az ütköződarabnak karja van, melynek fölső éle az elcsattantóemelő felé fokozatosan lejt, oly célból, hogy az elcsattantóemelő t lökés ne érje vagv legalább kis lökés érje és hogy a töltet föllobbantása céljából fokozatosan jusson a pontozva jelzett (G2) állásba. Az akkumulátorrúgó mellső támasztéka a rúgóvezetőrúd (f) gyűrűje, az (F) nígóvezetőrúd mellső vége az (al) csőtoldattal mereven van kapcsolva, mely elrendezés következtében a mellső, előre irányult rúgónyomás1

a csőre megy át. A hátsó támaszték egy (e) korong, mely a hátsó, hátrafelé irányult rúgónyomást a fölső lövegtalppal mereven kapcsolt (E) ágyra viszi át. Mialatt az (e) korong egyidejűleg a rúgóvezetőrúd hátsó támasztéka gyanánt szolgál, maga a zárt (B) fölső lövegtalpban alkalmazott (bl, bl) léceken nyer támasztékot és vezetéket, A fölső lövegtalp mellső (D) elzárásának csakis az a célja, hogy a por és más idegen anyag behatolását meggátolja. Mint az a rajzokból kitűnik, a hátsó /E) csapágynak ürege van, melynek átmérője a (P) szabályozódarabénál kissé nagyobb. Ez az utóbbi csavarmenetek segélyével van az (F) rúgóvezetőrúdra ágyazva és a cső vízszintes helyzeténél akkora távolságban áll az ellendarab gyanánt szolgáló (e) korongtól, amekkora az (si) útnak felel meg, rnely alatt az akkumulátornak a csőre hatnia kell, hogy a kellő előrefutási sebességet létesítse. Mikor ugyanis a csövet lövés céljából szabaddá tesszük, a mellső, előre irányult rúgónyomás a csövet gyorsuló mozgásnak indítja, míg a hátsó, irányult rúgónyomás a fölső lövegtalpra hat. Amint azonban a sfcabályozódarab az (e) korongot éri, a hátsó rúgónyomás nem a fölső lövegtalpra, hanem a rágótámasztórúdra megy át és természetesen