75928. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet visszafutó csövű lövegeknél a visszafutásnak önműködő megrövidítésére elevált lövésnél

6 — mozog és ezáltal a (38) vagy (39) rugók egyikét összeszorítja, aszerint, amint a lövegcső végét emeljük vagy sülyesztjük. Minthogy ugyanis a (24') fogaskerék és a (35) fogasrúd az eleváció változtatása közben a (43) retesz által egymáshoz viszonyított mozgás ellenében rögzítve vannak és minthogy a lövegcső ellendítése a (23') tengely és a (40) rúd hátsó vége közötti távolságnak változását eredményezi, következésképen a fogasrúd a (36) hüvely hosszirányában eltolatik és a rugók egyike összeszoríttatik. A (44) rúd ekkor szintén eltolatik és ekközben a (36) hüvely fenéklemezének csavarmeneteivel való' kapcsolódás folytán elforgattatik, minek következtében a (45) bütyök a (43) reteszt kikapcsolja. Ezután az előbb megfeszített (38) vagy (39) rúgó a (35) fogasrudat hosszirányban eltolja. Ezáltal a (24') fogaskerék és a (22', 21') fogaskerekek közvetítésével a belső (33) henger is elforgattatik úgy, hogy a kellő beállításhoz szükséges (32) horony jut a (33) hengerhasítékával egybevágó helyzetbe. Ezen mozgás közben a (43) retesz a (42) bordának legközelebbi bevágásáig mozog, mellyel aztán kapcsolódik; egyúttal a (45) bütyök a fogas rúd tokjánalt csavarhornyán át ismét a (43) retesz alá forog. A 20—24. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a (32') hornyok, miként a rajzból is látható, szűken vannak kiképezve és a (33') henger belsejében lévő hasíték több hornyot föd át. Ezen hosszhornyok egész sorának külső fölülete oly görbületi fölületet képez, mely lényegében a 7. ábra nyomán leírt görbületi fölülettel megegyezik, vagyis ezen fölületeknek mindegyik eleme akként van alakítva, hogy clZ cl hornyok közti kis válaszfalak oldalfölületeivel és a (34') nyúlvánnyal a helyes átbocsátó harántmetszetet létesíti a fékezőfolyadék számára. A belső hengerben lévő hasíték a hornyok bizonyos számát födi át és ezáltal a visszafutási hossz megfelelően szabályoztatik. Ezen elrendezésnél a henger mozgása az eleváció változtatása közben folytonos lehet. A 25—28. ábrák az utóbb leírt foganatosítási alaknak oly módosítását láttatják, melynél a görbületi fölület és a kis válaszfalak az előreszökő rúdon vannak elrendezve. A dugattyúfejben kiképezett átbocsátónyílások a folyadéknak a mellső oldalról a dugattyúrúd furatához való áramlását teszik lehetővé. Világosi, hogy a folyadék átömlése azon nyílás harántmetszete által szabályoztatik, mely egyrészt a görbületi hornyok és másrészt a dugattyúfal által képeztetik. A dugattyú forgatása folytán a görbületi föliiletnek más-más részei jutnak a hatásos helyzetbe és ennek következtében a visiszafutás szabályoztatik. Amint az előzőkből kitűnik, a jelen találmánynál az a lényeges, hogy a visszafutás fékezése oly módon eszközöltetik, mely a teoretikusan helyes fékezéssel nagyjában megegyezik, vagyis; a lövegcső magassági helyzetének való változása nem változtatja a folyadék átbocsátó nyílásainak harántmetszetét a visszafutási mozgás megkezdése előtt, hanem az átbocsátónyílások a visszafutás kezdete után a lövegcső bármily elevációjánál előbb legnagyobb harántmetszetéig megnyittatnak és ezen legnagyobb harántmetszet oly távolságban éretik el, mely a lövegcső kaliberével megközelítőleg egyenlő, vagy a legnagyobb harántmetszetig való megnyitás azon pillanatban következik be, melyben a lövedék a csövet elhagyja. A részek akként vannak méretezve és egymáshoz képest akként vannak elrendezve, hogy a fékezőfolyadék átbocsátónyílásának nagysága mindaddig növekedik, míg az elsütés folytán képződő gázok a löveg furatán belül hatnak. A legnagyobb átbocsátó harántmetiszet pedig akkor áll be, midőn a lövedék a csövet elhagyja; ezután az átbocsátó harántrnetszet mindaddig szűkül, míg a lövegcső nyugalomba nem jöt. A nyílás maximális nagysága változik és a visszafutási moz-