75921. lajstromszámú szabadalom • Iránygép lövegek számára

— 5 — egymással (35) harántrudak segélyével összekötött (10) szegmentek egyike az előzőkben leírt módon szerkesztett és az (1, 2) távcsövekből álló telemetert hordja, mely a föltüntetett példában a 7. ábra nyomán leírt összetoló szerkezettel van ellátva. A (10) szegmentek ezenkívül a szokásos (8) iránynőcsavar ágyazására iszolgálnak,, mely a 11. ábrában látható oldalas (36) toldatok végein elrendezett íorgáscsapok segélyével a (10) szegmentekhez van szerelve úgy, hogy ez utóbbiak a (13) kézi kerék segélyével való mozgatásuknál az iránynőcsavart és az ezzel összekötött alkatrészeket magukkal, menesztik. A szokásos módon a (37) kézi kerékkel ellátott, külső iránycsavar a (23) • csavarkerékkel kapcsolódik, mely azon szegmenten van ágyazva, mely a telemetert hordja. A (23) csavarkérék tengelye a spirálisalakú kerülettel bíró (20) fogas kereket hordja, mely a (2) távcsővel összekötött ós ennek eltolására szolgáló (4) rúd fogazásával kapcsolódik és forgásánál a (10) szegmenten elrendezett vezetékekben eltolható (4) rudat és ezzel együtt a (2) távcsövet megemeli, ill. sülyeszti. A (20) fogaskeréknek a 11. ábrában berajzolt nyíl irányában való forgásánál a spirálisalakú kerület folytán fokozatosan kisebbedő sugárhoz tartozó ívdarabok kerülnek a (4) fogas rúd elé, vagyis ugyanoly központi forgásszögre vonatkoztatva a (20) fogas keréknek mindig kevesebb és kevesebb foga kapcsolódik a (4) rúddal, az áttétel tehát a (20) fogas kerék egyenletes mozgása dacára fokozatosan csökken. A (20) fogas kerék alakja akként van megválasztva, hogy a (4) rúd ós a (20) fogas kerék közötti áttételi viszony ugyanoly mértékben változzék, mint a lőtávolság ós az eleváció közötti viszony; a (4) rúd fogazása pedig a (20) kerékkel való állandó kapcsolat fönntartása céljából egy a rúd mozgásának irányával szöget képező vonal mentén van elrendezve. Az iránygépet következőképen kezeljük: Mindenekelőtt a 3. és 4. ábrák nyomán leírt (7) tolókát betoljuk és az (1) távk>-t (1 ábra) forgatni kezujuk. Ennek következmény ekópen a (10) szegmentek és az ezekre szerelt összes alkatrészek egymáshoz viszonyított helyzetük megváltoztatása nélkül a lövegcső forgási tengelye körül elforgattatnak, mely mozgásban maga a cső is részt vesz, amennyiben ez az irányvilla, a belső iránycsavar és a (8) iránynőcsavar útján a (10) szegmentekkel összeköttetésben áll. A (13) kereket addig forgatjuk, míg az (1) távcső hajszálkeresztje a céltárgyat nem födi, minek megtörténtével a lövegcső a terepszögnek megfelelően van irányítva úgy, hogy ezután már csak a lőtávolságnak megfelelő elevációt kell beállítani. Ezen célból a (7) tolókát kihúzzuk és az (1) távcső további megfigyelésével a (37) kézi kereket kezdjük forgatni, még pedig oly irányban, liogy a lövegcső hátsó vége sülyesztessók. A (37) kézi kerék forgatásánál a külső (38) iránvcsavar a (23) csavarkereket és ezzel a (20) fogaskereket hozza forgásba;, miközl>en a (38) iránycsavar a (8) iránynőcsavar (36) toldatainak forgási csapjai körül kilendül, amiért is a (23) csavarkerék oly szélesre van méretezve, fogai pedig akként vannak kiképezve, hogy a (38) iránycsavar kilendülése dacára folytonos kapcsolatban maradjon a (23) csavarkerékkel* Az említett módon forgásba hozott (20) fogaskerék a (4) fogas rudat fölfelé tolja, még. pedig fokozatosan akként kisebbedő mértékben, hogy a lövegcső hátsó végének sülyesztése a (4) rúd emelkedéséhez képest ugyanoly progresszív mértékben fokozódik, mint az eleváció a lőtávolsággal. A (4) rúd viszont a (2) távcsövet tolja fölfelé úgy, hogy ez a lövegcsőhöz képest ugyanoly mozgást végez, mint maga a (4) rúd. Mihelyt már most a megemelkedése közben összetolódó (2) távcső tárgylencséjének képe a (2) távcső eltolódása közben nyugalom-