75852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz sterilizálására

— 2 Tappeiner szerint nem a fluoreszcenciafény maga az, amely a sajátos hatásokat okozza, hanem a fluoreszkáló folyadék által abszorbeát és átalakulást szenvedő fényenergia, mely aszerint, hogy saját színe és a fluoreszkáló oldat kémizmusa milyen, különböző sugarak alakjában: vezettetik a fluoreszkáló fényhez. Á fluoreszkáló anyagok hatása alatt bizonyos köziegek sokkal érzékenyebbekké válnak oly fénysugarak iránt, melyek az illető közegekre magukban véve csak kevés hatást gyakorolnak vagy azokra semmi hatásuk sincs. Ez a hatás leginkább á fényképészeti lemezek szenzibilizálásánál föllépő hatással hasonlítható össze.Fontos, hogy a rendelkezésire álló festőanyagok csoportjából oly festőanyagok választassanak ki, melyek a használt fényforrás jellegének megfelelő fényt abszorbeálni képesek. Ilyenek pL eozin, savrodamin, fuchsin, bizonyos vassók és effélék, melyek fotodinamakai hatását Tappeiner és mások megállapították. Más, szintén baktériumölő tulajdonságú sugarak tekintetében a kísérletek még nincsenek • befejezve. Tappeiner, Wiesner és mások szerint kékesibolya, látható sugaraknak és ultravörös sugaraknak is baktériumölő hatásuk van. A festőanyagok csoportjából ezen sugarak számára azok választandók ki, melyek a hatásra hozandó sugarakat abszorbeálják úgy, hogy ezen sugarak energiáját a fotodinamikai hatás segélyével a baktériumok elpusztításánál hasznosíthatjuk. Így pl. ultravörös sugaraknak oxigén jelenlétében baktériumok elpusztítására való fölhasználása igen kedvező kilátásokat nyújt, minthogy az oxigén a vízben tetszés szerinti mennyiségben áll rendelkezésre. Ezenkívül a vízben a vegyileg ható sugarak behatása alatt egyúttal hidrogénszuperoxyd is képződhetik, mely az ultraibolya sugarak baktériumölő hatását jelentékenyen támogatja. Tappeiner szerint, aki a fluoreszcenciát a szóbanforgó anyagok lényeges jellemzőjének tekinti, a' látható fluoresz-x cenciafény erősségének viszonya a hatás erősségéhez képest igen különböző; így pl. erősen fluoreszkáló festőanyagok, pl. fluoreszcein hatása csekély, leheti míg igen gyengén fluoreszkáló anyagok, mii)t pl. antrachinon erős hatásúak lehetnek. ' Ha ezen hatásokat magyarázni akarjuk, pkkor abból kell kiindulnunk, hogy a baktériumölő hatást nem maga a fluoreszcenciafény gyakorolja. A hidrogénseuperoxydképződéstől eltekintve más hozzájáruló hatást sem tételezhetünk föl és ez a hídrogénszuperoxydképződós saját határain belül a f otodinamikai baktériumölő hatáshoz képest Olyannyira csekély, hogy más hatások fölléptét kell föltételeznünk. Ezek a hatások azon energia által vannak megadva, mely a fluoreszkáló oldatokban megmarad ós kémiai energiává alakul át, mimellett az újabb elmélet szerint az oldatban tartalmazott elektromok juthatnak hatásra. A. jelzett célok számára tekintetbejövő fotodinamikailag ható anyagok közül a következő festőanyagok és egyebek említendők: A vörösessárgát abszorbeáló metilénkék" és metilénibolya, a sárgát abszorbeáló niluskék, a zöldesibolyát abszorbeáló fenazin, toluilénvörös (neutrális vörös), fenosafranin, fluoreszcein, tetraklqrfluoresizcein, tetrabrómfluoreszcein (eozin), tertrajódfluoreszcéin (eritrozin), tetraklórtetrabrómfluoreszcein, tetraklórtetrajódf luoreszcein (rózsabengál), a kékes ultraibolyát abszorbeáló akridin, a diklórantracendiszulfosav, a krizofánsav, fenilkinaldin, kinin, hidrasztinin. Ezenkívül fölenjlítjük még zöld növények alkoholos kivonatát és kristályosított klorofill oldatát, továbbá uránsókat, vassókat stb. Kísérleteink azt mutatják, hogy ha a vízhez rendkívüli mértékben higított festőanyagoldatokat adunk, a vízben lévő patogén baktériumok föltűnően jól és gyorsan öletnek meg. A baktériumölőha-