75795. lajstromszámú szabadalom • Zár

ható és a reteszen megerősített, a s a (6') kivágásba nyúló (15) vezetőrész által vezetett (16) lemez támaszkodik, miáltal a retesz visszatolódását megakadályozza. A (12) kilincs és a (16) lemez tehát abban a helyzetében rögzítik a (7) reteszt, midőn annak ferdén megmunkált vége a zárfödél (3) kivágása mögött foglal helyet. Ha most már a (2) zárógyűrű a zárfödél {3) kivágásába vezettetik, együtt kell működnie a retesz ferde végével, miáltal a (7) retesz hátratolatik. A (7) retesz magával viszi a (16) lemezt, amely a (14) kiemelőkar útján a (12) kilincset annyira kilendíti, hogy ennek a retesz (11) orrnyúlványával való érintkezése megszűnik. Ezáltal a (7) retesz rögzítése oldódik s ez a (10) zárörúgó hatására előre futhat ás záróhelyzetbe kerül. így tehát a zár a zárókarikának a zárba nyomásakor önmükö- j dően csukódik. A zár nyitására egy kulcs szolgál, amelynek (17) tolla a retesz lemezének, a zár fordulatszáma szerinti számban alkalmazott (18) kivágásaiba akadva, forgatás közben a reteszt, a zárórúgó megfeszítésével egyidejűleg határolja. Ha a (7) retesz eléri belső határhelyzetét, a (12) kilincs önsúlya következtében a (11) orrnyúlvány mögé esik s ez által a (7) reteszt visszahúzott helyzetében rögzíti. Ekkor azonban a retesznek ferdére vágott vége még fogva tartja a (2) zárókarikát. Hogy ez kiszabadítható legyen anélkül, hogy a (12) kilincs szabadon engedje a (11) orr nyúlványát, gondoskodni kell arról, hogy a (16) lemez és a (12) kilincs (14) zárókarja egymástól függetleníttessék. E célból a (16) lemez alsó része oly módon nyúlik a kulcs tollának pályájába, hogy ez, még mielőtt a reteszt hátrafelé elmozdítaná, kénytelen a (16) lemezt felemelni. Ha tehát a kulcs a nyíl irányában fordíttatik, legelőször is fölemeli a (16) lemezt, ,mely így elkerül a (14) kiemelőkar útjából. Csak ezután kerül a kulcs tolla együttműködésbe a (7) retesz (18) kivágásával s azt annyira hátra tolja, hogy a (2) zárókarika most már kiszabadítható a retesz mögül. Hogy pedig eközben a (16) lemez vissza ne essék, ennek alsó része oly szélesre van kiképezve, hogy azzal a kulcs tolla mindaddig érintkezésben marad, amíg csak a (18) kivágásban van. Ha a kulcsot újból visszafordítjuk, akkor a (7) retesz ,a (10) zárórúgó hatására normális nyitott helyzetébe tér vissza, amikor is annak ferdére vágott vége a (2) zárókarika pályájában foglal helyet. Egyidejűleg a kulcs tolla a (16) lemezt is szabadon bocsátja úgy, hogy ez önsúlya következtében lecsúszik és ismét a (12) kilincs (16) kiemelő karja mögött foglal helyet. A (16) lemez tehát ismét oly helyzetbe kerül, hogy a (2) zárókarikának a zárba nyomásakor kiemeli a (12) kilin-i eset 'a (11) orr mögül és így a zár önműködő csukódását idézi elő. Annak megakadályozására, hogy a (12) kilincs időelőtt leessék s ezáltal a (7) retesz előrefutását megakadályozza, a kilincs végének útjába egy (19) lemezrúgó alkalmazható, amelyen (20) begörbített rész van. Ebbe a kilincs vége elforgatásakor beleakad és ezáltal ebben a kilendített helyzetében rögzíttetik. A kilincsnek ebből a rögzítő rúgóból való kiszabadítására egy a (7) reteszen alkalmazott (21) orr szolgál, amelynek útjába belenyúlik a kilendített (12) kilincs (14) kiemelő karja úgy, hogy a retesz előretolásakor a (21) orr együtt működik a (14) karral és a (12) kilincset annyira elfordítja, hogy ennek vége kiszabadul a (19) rögzítő rúgó (20) behajlított részéből és szabadon reá eshet a retesz fölső élére. A (12) kilincsnek a (19) rúgóból való kiszabadítása természetesen csak abban az időpontban történhetik, midőn a retesz (11) orrnyúlványa már elhaladt a (12) kilincs pályájú előtt. A most leírt zárszerkezet a zárak minden ismert fajtájánál alkalmazható, csupán